Gyermekeink:

Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2010. november 5., péntek

November 1.Megemlékezés darumadarakkal.

A darumadár története:
"A daru az elmúlt időkben vált a béke nemzetközi szimbólumává, ami egy 1943-ban született fiatal japán lány, Szadako Szaszaki (Sadako Sasaki)nevéhez fűződik.
Szadako mindössze két éves volt, amikor az atombombát 1945. augusztus 6.-án Hirosimára dobták. Ahogy növekedett, erős, bátor és sportos lánnyá vált.1955-ben 11 éves korában, amikor egy versenyre gyakorolt, hirtelen megszédült és összeesett a földön. Megállapították, hogy leukémiában szenved, ez volt az atombomba utóhatása.Szadako legjobb barátja egy japán legendát osztott meg a lánnyal, ami úgy tartotta, hogy ha valaki ezer darumadarat hajtogat, közben kívánhat valamit és az teljesülni fog.Szadako remélte hogy az istenek teljesítik kívánságát és meggyógyul, ezért elkezdte hajtogatni a madarakat. 644 darabot sikerült befejeznie mielőtt 1955. október 25.-én 12 éves korában, a kórházban meghalt.Soha nem adta fel, folytatta a darvak készítését egészen a haláláig. Barátai és iskolatársai meghajtogatták a maradékot és az 1000 darut Szadako sírjába helyezték.Bátorsága és kitartása arra ösztönözte barátait, hogy összegyűjtsék leveleit és könyv formájában kiadassák. Elkezdtek álmodozni egy olyan szobor építéséről, mely Szadako és mindazon gyerekek emlékét őrizné, akik áldozatul estek az atombomba támadásának. Japánban minden fiatal gyerek segített hogy összegyűjtsék a pénzt a terv megvalósításához."
A cikket innen másoltam ki!

"Sokfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és a Halottak napja közti éjszakán a halottak felkeresik a rokonokat, ezért gyújtottak gyertyákat is a házban, hogy a „betérők” könnyebben eligazodjanak. a hagyomány szerint ezekre a napokra, így mára is munkatilalom vonatkozik: nem szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert bajt hozhat a háznépére."

Az előző bejegyzésemben írtam,hogy november 1.-én tartják a Pécsi köztemetőben a Megemlékezést minden elhunyt kisgyermekért.Az örök gyermek emlékműnél 1000 hófehér papír darumadarat helyeztek el,és 1000 mécsest gyújtottunk meg.
Petim nagyon ráérez,hogy mikor kell jó nagyot aludni délután.Már kinyitottam a szobája ajtaját,és a villanyt is felkapcsoltam,hogy ébredjen fel(majdnem 3-órát aludt)
Így sajnos az elején nem voltunk ott,pont befejezték a beszédet amikor Mi megérkeztünk.

Megszólalt a gyönyörű,szívbe markoló zene,és már potyogtak is a könnyeim...
Elkezdtük meggyújtani a mécseseket szépen sorban.
Az egész fél 5-kor kezdődött,így épp kezdett besötétedni.Egyszerűen elmondani nem lehet milyen érzelmek játszódtak le bennem.
Apa állt mellettem,Pepe a hátán és csak néztük a rengeteg darumadarat és a szikrázó fényben égő mécseseket.
Anyu,Nővérem és Laura is eljött velünk.
Közben össze találkoztunk Nikiékkel!Nagyon örültem Nekik.Sajnos nagyon messzire költöztek,de a szülők itt laknak komlón,és a kicsi Angyalkájuk is ott nyugszik,így amikor tudnak jönnek kicsit haza.
Írtam már Róluk,júniusban Náluk jöttünk össze Mi Angyalanyák...
Niki nagyon figyelmes volt,Ő sorban írta rá a darumadarakra a kis Angyalkák neveit.
Én csak Szabikám nevét írtam fel,és gyújtottam a mécseseket név nélkül...
Csináltunk egy kis videót,összeállítást a megemlékezésről.
Nézzétek meg,nagyon szép lett!
Köszi Ági a segítséget!:)



Kb 1-órát voltunk ott.Már teljesen besötétedett és Peti is kezdte megunni.
Miután hazaértünk,Mazsit ott hatuk Anyuéknál,Mi pedig kimentünk még egy kicsit Szabikámhoz.
Ismét gyönyörű a kis sírja.Az egészet beborítják a virágok.Rengeteg mécsese égett.

És a bejegyzésem végére tartogattam egy kis történetet,amit nem igazán értek,de nagyon furcsa érzések fogtak el amikor erre az egészre ráeszméltem...
A történet hosszú évekkel ezelőtt kezdődött(13-éve)amikor Apával megismerkedtünk.
Még semmi közünk nem volt egymáshoz,azon kívül,hogy egy munkahelyen dolgoztunk.Az egyik szünetben hajtogattam egy ici-pici darumadarat egy rózsaszín orbit rágós papírból amit oda adtam Apának.Csak évekkel később amikor már jegyesek voltunk,akkor mutatta meg,hogy Ő azt még mindig a pénztárcájában hordja:)
Nagyon jól esett,hogy így megőrizte.
Akkoriban szerettem papírból hajtogatni,kicsit origamizni.
Amikor Szabikámmal voltam terhes,hajtogattam egy pár színes darumadarat,amiből a kiságya fölé készítettem egy forgót.
Mivel könnyű papír volt ezért minden kicsi szellőre megmozdult.Szabi nagyon szerette.
Sokat hajtogattam Szabinak is,szeretett velük játszani:)
Ez a darumadaras papír forgó a mai napig megvan,és a pelenkázó felett lóg!

Kicsit gyűrött már(végül is 7-éves),és szerintem más már rég kidobta volna a szemétbe,de Én úgy őriztem mint valami hatalmas kincset!Nekem nagyon sokat jelent!
Petikém is nagyon szerette(amikor még használtuk a pelenkázót).
2-éve amikor Pepe született,szólt az egyik barátnőm,hogy lesz Pécsen ez a megemlékezés,és,hogy el tudok-e menni.2-hetes császárral nem nagyon kellett volna menni abban a hidegben,így a barátnőm ment el és gyújtott mécsest Szabikámért.
Igazából akkor nem néztem utána mit is szimbolizál a hajtogatott daru madár.
Most,hogy megkaptam a levelet amiben írták ezt a rendezvényt,kicsit utána olvastam és teljesen ledöbbentem.
Amióta Szabikám Angyalka lett,azóta egyetlen egy darut sem hajtogattam...
Vajon miért???És hogyhogy előtte meg mindig????
Vajon csak véletlen???Vagy hogy lehet ez???
Egyszerűen nem értem,de talán nem is kell mindent megérteni...

7 megjegyzés:

Annus írta...

Zsófi, ez az a post, amihez képtelenség bármit is írni...de azért próbálkozom.. Nekem szerencsére még a szüleim is élnek, de drága nagyszüleim már régen meghaltak...és Zsófi, ha hiszed, ha nem...vasárnap Ti jutottatok eszembe először és nem ők. Egy gyermek elvesztésénél egyszerűen nem létezik rosszabb dolog, ezt sosem lehet feldolgozni.
Ha lehet ilyet mondani..gyönyörű a kicsikéd nyughelye..

Na, már kérdezgetik tőlem, hogy miért folynak a könnyeim...de lehet ilyen dologról másképpen írni???

Timi és Blanka írta...

Én este a tévében,a híradóban láttam a papír darumadarak elhelyezést. Én is rögtön rátok gondoltam.
Ehhez a posthoz tényleg nehéz kommentelni. Egy azért, mert végig sírtam a videót, kettő azért mert csak sejteni tudom milyen fájdalmon mentél keresztül. Egy gyerek elvesztése felfoghatatlan ...
Vigyázzatok magatokra, kitartást és sok-sok erőt kívánok nektek. Gyönyörű a sír!

Ági írta...

Zsófi!
nagyon jó ez a bejegyzésed, jó hogy a darus történetedet is leírtad, kíváncsi lennék rá, hogy jelent-e ez valamit, bár én biztos vagyok benne, hogy ez nem véletlen!
Olvastam a skypon amit írtál és nagyon örülök neki, hogy segíthettem, hogy nekem is lehet benne egy kis részem, ha már sajnos nem lehettem ott, hogy gyújtsak veletek egy gyertyát Szabika madaránál!
Szólj ha fönt lesz a videó a honlapon!
Puszillak!!!!

Tündi írta...

Iwiw-n is írtam már, hogy szép lett a videó. Viszont Atit is annyira meghatotta, hogy kitettem a linket Gina megemlékezéséhez a blogomba, ha nem baj.
Tényleg érdekes, amit a darumadár hajtogatásról írtál. A sorsunk talán tényleg meg van írva. Fura, hogy azóta tényleg nem is jutott eszedbe hajtogatni. De vegyük ez jó jelnek a jövőre nézve! Puszi!

Melinda írta...

Nagyon megható a videó és az is amit írtál... Potyogtak a könnyeim, miközben olvastam. Kicsi fiam meg döbbent,aggódó tekintettel nézett rám.

Ricsimanó és Kriszti írta...

Az elmúlt héten Én is sokat gondoltam Rád/Rátok. Nagyon nehezek lehetnek ezek a napok!
Sajnos ilyenkor nincs olyan szó és mondat ami segítene, de ez 1 igazán megható és elgondolkodtató poszt volt!
Én még nem hallottam a darumadarakról, de igazán szép kezdeményezésnek tartom :)

Zsófi írta...

Köszönöm Lányok!
Aranyosak vagytok!
Olyan jól esnek az együtt érző szavak és,hogy gondoltok ránk ezeken a nehéz napokon.
Puszi Nektek!