2012.02.23. Ma van a napja,hogy Peti 3-éves 4-hónapos és 4-napos lett. Tudom másnak ez a dátum semmit nem mond.De nekünk nagyon is sokat jelent. Pontosan ennyi idős volt Szabi 2007.05.25.-én amikor Angyalka lett... (Úristen...lassan 5-éve...) Voltak olyanok akik azt kérdezték,hogy miért hasonlítgatom Petit Szabihoz? De Én nem gondolom,hogy ebbe valami rossz lenne!Hiszen szerintem mindenki más "összehasonlítja" a gyerekeit.Szerintem nincs olyan aki ne mondta volna,pl amikor "másodszülött"megtanul járni,hogy az"elsőszülött" ilyenkor még nem járt,vagy már rég ment.Vagy pl másodszülött még nem beszél,elsőszülött ekkor már rég csacsogott...stb.... Ez nálunk sincs máshogy.Hiszen nem volt a Mi Kisfiunk mindig Angyalka... És ez az a nap,amíg volt kihez hasonlítanunk Pepét.Most elérte azt a kort,hogy ezek után már Szabit hasonlítjuk Hozzá,hogy vajon Ő most milyen lenne..hogy csinálna dolgokat...
2011.01.21. Drága kicsi Szabikám már 7-éves lenne... Ez a nap az év egyik legnehezebb napja. (másik a halálának az évfordulója,harmadik pedig a karácsony...) Tavaly szeptemberben már Ő is elkezdte volna az iskolát,és már okos ,ügyes nagyfiú vált volna belőle:( De sajnos nem így van. Szabi Nekünk örökre a mi kis 3 és fél éves Gyönyörűséges Angyalkánk marad. Nagyon nehezen tudtam megállni azt,hogy ne süssek egy tortát,7-szál gyertyával az Ő nevével. De végül úgy döntöttem,hogy csak a szívünk fájna még jobban,hogy nincs Aki elfújja azokat a gyertyákat:( Vettünk Szabinak a temetőbe egy kis csigát,és egy kicsi teknősbékát,és a koszorúját is megcsináltattuk.
7 db mécsest gyújtottunk a kis nyughelyén...
Peti nagyon türelmes volt Velünk. A kis járdán sétálgatott,és közben persze ezerrel magyarázott Nekünk.
Amíg kicsit rendbe raktuk a virágokat,"ajándékokat" addig Petikénk a sünivel és a mókuskával játszott.(minden alkalommal fel emeli azokat és nézegeti)
A darumadár története: "A daru az elmúlt időkben vált a béke nemzetközi szimbólumává, ami egy 1943-ban született fiatal japán lány, Szadako Szaszaki (Sadako Sasaki)nevéhez fűződik. Szadako mindössze két éves volt, amikor az atombombát 1945. augusztus 6.-án Hirosimára dobták. Ahogy növekedett, erős, bátor és sportos lánnyá vált.1955-ben 11 éves korában, amikor egy versenyre gyakorolt, hirtelen megszédült és összeesett a földön. Megállapították, hogy leukémiában szenved, ez volt az atombomba utóhatása.Szadako legjobb barátja egy japán legendát osztott meg a lánnyal, ami úgy tartotta, hogy ha valaki ezer darumadarat hajtogat, közben kívánhat valamit és az teljesülni fog.Szadako remélte hogy az istenek teljesítik kívánságát és meggyógyul, ezért elkezdte hajtogatni a madarakat. 644 darabot sikerült befejeznie mielőtt 1955. október 25.-én 12 éves korában, a kórházban meghalt.Soha nem adta fel, folytatta a darvak készítését egészen a haláláig. Barátai és iskolatársai meghajtogatták a maradékot és az 1000 darut Szadako sírjába helyezték.Bátorsága és kitartása arra ösztönözte barátait, hogy összegyűjtsék leveleit és könyv formájában kiadassák. Elkezdtek álmodozni egy olyan szobor építéséről, mely Szadako és mindazon gyerekek emlékét őrizné, akik áldozatul estek az atombomba támadásának. Japánban minden fiatal gyerek segített hogy összegyűjtsék a pénzt a terv megvalósításához." A cikket innen másoltam ki!
"Sokfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és a Halottak napja közti éjszakán a halottak felkeresik a rokonokat, ezért gyújtottak gyertyákat is a házban, hogy a „betérők” könnyebben eligazodjanak. a hagyomány szerint ezekre a napokra, így mára is munkatilalom vonatkozik: nem szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert bajt hozhat a háznépére."
Az előző bejegyzésemben írtam,hogy november 1.-én tartják a Pécsi köztemetőben a Megemlékezést minden elhunyt kisgyermekért.Az örök gyermek emlékműnél 1000 hófehér papír darumadarat helyeztek el,és 1000 mécsest gyújtottunk meg. Petim nagyon ráérez,hogy mikor kell jó nagyot aludni délután.Már kinyitottam a szobája ajtaját,és a villanyt is felkapcsoltam,hogy ébredjen fel(majdnem 3-órát aludt) Így sajnos az elején nem voltunk ott,pont befejezték a beszédet amikor Mi megérkeztünk.
Megszólalt a gyönyörű,szívbe markoló zene,és már potyogtak is a könnyeim... Elkezdtük meggyújtani a mécseseket szépen sorban. Az egész fél 5-kor kezdődött,így épp kezdett besötétedni.Egyszerűen elmondani nem lehet milyen érzelmek játszódtak le bennem. Apa állt mellettem,Pepe a hátán és csak néztük a rengeteg darumadarat és a szikrázó fényben égő mécseseket. Anyu,Nővérem és Laura is eljött velünk. Közben össze találkoztunk Nikiékkel!Nagyon örültem Nekik.Sajnos nagyon messzire költöztek,de a szülők itt laknak komlón,és a kicsi Angyalkájuk is ott nyugszik,így amikor tudnak jönnek kicsit haza. Írtam már Róluk,júniusban Náluk jöttünk össze Mi Angyalanyák... Niki nagyon figyelmes volt,Ő sorban írta rá a darumadarakra a kis Angyalkák neveit. Én csak Szabikám nevét írtam fel,és gyújtottam a mécseseket név nélkül... Csináltunk egy kis videót,összeállítást a megemlékezésről. Nézzétek meg,nagyon szép lett! Köszi Ági a segítséget!:)
Kb 1-órát voltunk ott.Már teljesen besötétedett és Peti is kezdte megunni. Miután hazaértünk,Mazsit ott hatuk Anyuéknál,Mi pedig kimentünk még egy kicsit Szabikámhoz. Ismét gyönyörű a kis sírja.Az egészet beborítják a virágok.Rengeteg mécsese égett.
És a bejegyzésem végére tartogattam egy kis történetet,amit nem igazán értek,de nagyon furcsa érzések fogtak el amikor erre az egészre ráeszméltem... A történet hosszú évekkel ezelőtt kezdődött(13-éve)amikor Apával megismerkedtünk. Még semmi közünk nem volt egymáshoz,azon kívül,hogy egy munkahelyen dolgoztunk.Az egyik szünetben hajtogattam egy ici-pici darumadarat egy rózsaszín orbit rágós papírból amit oda adtam Apának.Csak évekkel később amikor már jegyesek voltunk,akkor mutatta meg,hogy Ő azt még mindig a pénztárcájában hordja:) Nagyon jól esett,hogy így megőrizte. Akkoriban szerettem papírból hajtogatni,kicsit origamizni. Amikor Szabikámmal voltam terhes,hajtogattam egy pár színes darumadarat,amiből a kiságya fölé készítettem egy forgót. Mivel könnyű papír volt ezért minden kicsi szellőre megmozdult.Szabi nagyon szerette. Sokat hajtogattam Szabinak is,szeretett velük játszani:) Ez a darumadaras papír forgó a mai napig megvan,és a pelenkázó felett lóg!
Kicsit gyűrött már(végül is 7-éves),és szerintem más már rég kidobta volna a szemétbe,de Én úgy őriztem mint valami hatalmas kincset!Nekem nagyon sokat jelent! Petikém is nagyon szerette(amikor még használtuk a pelenkázót). 2-éve amikor Pepe született,szólt az egyik barátnőm,hogy lesz Pécsen ez a megemlékezés,és,hogy el tudok-e menni.2-hetes császárral nem nagyon kellett volna menni abban a hidegben,így a barátnőm ment el és gyújtott mécsest Szabikámért. Igazából akkor nem néztem utána mit is szimbolizál a hajtogatott daru madár. Most,hogy megkaptam a levelet amiben írták ezt a rendezvényt,kicsit utána olvastam és teljesen ledöbbentem. Amióta Szabikám Angyalka lett,azóta egyetlen egy darut sem hajtogattam... Vajon miért???És hogyhogy előtte meg mindig???? Vajon csak véletlen???Vagy hogy lehet ez??? Egyszerűen nem értem,de talán nem is kell mindent megérteni...
Vannak bizonyos napok,amikor minden kicsit nehezebb,lassabban jár az óra. És még a szív is jobban fáj...
„Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertyaszállal beszélgetek. Nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban ő lett a mindenem. Hű társam, vigaszom, reményem. Egy kapocs mely összeköt veled, a földet és az eget. Csak meggyújtom őt és várlak, szívem szólít, máris látlak! Látom arcod és látom azt is, ahogy a gyertyám fényével féltőn ölel át téged. Szólok hozzád, bólint a láng, érzem, hogy te voltál. Saját nyelveden válaszoltál. A gyertya meg csak egyre fogy, szememből a könny csorog. A torkom szorít, de még szólok: Hiányzol nagyon! ugye tudod? A gyertya még válaszol, egy utolsót bólint, majd kihuny. Már csak halkan suttogom:Álmodj szépet csillagom!”
Maszatkám Lolikával:
Kis bohóc:) Apával: Első ovis Mikulás ünnepségen:
Mindig arra gondolok,hogy ezek a napok tulajdonképpen ugyan olyanok mint a többi. De a szívemnek nagyon nehéz ezt elhinnie... Csak potyognak a könnyeim,és még mindig nem értetem,hogy miért pont a mi Kisfiúnknak kellett elmennie... Soha nem fogok erre választ kapni.
Iszonyatosan hiányzik,és igaz itt van már Nekünk Petikénk,de nem telik el úgy nap,óra,perc,ne járna a fejemben Szabi. Azt mondták anno,hogy idővel könnyebb lesz,az idő majd begyógyítja a sebeket...stb... Hát nem! Jó valamivel kicsit könnyebb idővel,de a sebeket,ezeket a sebeket semmi nem gyógyítja be!!! És fájni sem fáj kevésbé,csak megtanulunk ezzel együtt élni!!!
Kérlek gyújtsatok egy szál gyertyát virtuálisan Kicsi Angyalkánkért! Szabika gyertyájátitt lehet meggyújtani!Sashalmi Szabolcs,majd a lap alján:Szabi gyertyája! Köszönöm!
És van még valami! Én is csak ma kaptam meg,de tudom,hogy olvasnak olyanok is akik sajnos szintén érintettek ebben a dologban!
Egy felhívás:
Gyura Barbara: 2010. november1-jén alapítványunk zenés megemlékezést tart a Pécsi Köztemetőben, az Örök Gyermek Emlékműnél. A rendezvény célja, hogy együtt emlékezzünk meg azokról a gyermekekről, akiknek nem adatott meg a hosszú élet. Az emlékműnél 1000 darab, a gyermekhalál szimbólumaként is ismert papírdarvat szúrunk a földbe, és 1000 mécsest gyújtunk meg. Az esemény meghívott díszvendége dr. Garadnay Balázs püspöki helynök.
Az összejövetelre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Időpont:2010.november 1., 16 óra 30 perc Helyszín: Pécsi Köztemető - Gyermekparcella - Örök Gyermek Emlékmű Szemem fénye alapítvány
"Mikor Rád gondolok, s behunyom szemem, Szeretném hallani, hogy ezt mondod nekem: -Anyu ne sírj, itt vagyok veled. Nem mentem el, csak megpihenek. Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád. Te csak bízz bennem, s meglátod, Újra veled lesz a te boldogságod. Tudom, hogy szerettek, én is benneteket. Azt ígértem, „Odafentről figyellek titeket,És vigyázok rátok” ez így is van.Tudjátok. Anyu ne sírj, itt vagyok veled.Letörlöm könnyed, s megfogom kezed. Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat. Közben elmesélem mostani sorsomat. Elmondom neked, hogy milyen itt élni, És boldognak lenni. Béke és boldogság vesz körül, S örök szeretet,mely sugárzik felém tőletek. Soha, soha ne feledjetek!"
"Úgy vártunk rád,úgy vártalak, de most már csak álmomban láthatlak. A sok könny és sírás után, tudom fentről vigyázol ránk! Velünk vagy ha sírunk ha nevetünk, tudom hogy egyszer majd átölelhetünk!!!"
"Könnyes szemmel fekszünk, és úgy is ébredünk, temetőben fekszik drága gyermekünk.
Sírodra borulunk, halkan susog a szél,azt hisszük szavunkra, gyermekünk beszél. Nélküled szomorú, ÜRES a házunk, még most sem hiszem, hogy hiába várunk."
"Égi országban álmotok békés, boldog legyen. De ha ébredeztek,nézzetek le ránk idelenn. Emléketek mindig él a szerető szívekben. Amíg mi élünk, Ti is éltek "idelenn!"
Bárcsak mást is adhatnék a névnapodra e pár soron,mécsesen és virágon kívül...
2010.junius 11.-én találkoztunk végre a sorstárs Angyalanyákkal! Van egy oldal,a címe: Angyalok szülei vagyunk! Itt ismerkedtünk meg évekkel ezelőtt.(bárcsak ne ilyen áron találtunk volna egymásra...) Egy a múltunk. Elvesztettük a gyermekünket... Sajnos nagyon sokan vagyunk.Ezen az oldalon sokat beszélgettünk és próbáltunk/próbálunk segíteni egymásnak lélekben!Virtuálisan tudunk gyertyát gyújtani,megosztani a történetünket,bánatunkat,örömünket egymással stb... Azt hiszem,illetve én legalábbis úgy gondolom,hogy mi vagyunk azok akik már kicsit megnyugodtak lélekben. Mindannyiunknak gyönyörű egészséges kis Manókájuk van! Kicsit nosztalgiáztunk,beszélgettünk az Angyalkáinkról.De tényleg csak kicsit,mert a kis Aprótalpúak mellett nem lehetett annyit beszélgetni:) De beszéljenek a képek: Háttal Andi,mellette gyönyörű Marcell fiacskája. (marci januárban volt 2-éves) Szemben Tündi,és az elragadó Bianka:) (Bius 10,5-hónapos) Bius,Peti,Niki és a Tündéri Petra baba aki nagyon-nagyon sietett erre a világra. (Petra 10-hónapos,és 32-hétre született!!!Mára abszolút nincs lemaradása semmiben!!!Egy harcos,tüneményes csöpp Lány)
Andiék hamar haza mentek sajnos,így nincs is róluk több képem. Petikém olyan kis kedves volt. Simogatta a kislányok fejét,óvatos volt.Féltem,hogy kis eszetlen és vadóc lesz,de nem így volt.Nagyon finoman bánt a lányokkal:)
Macin pózolós:)
Csajos csevej:)
Kis Zsiványom:)
És Íme Mi:Angyalanyák és Angyaltesók:
Ha mi belenéztünk a kamerába,akkor a gyerekek tuti nem! És ez fordítva is igaz volt:)
Próbáltunk a Gyerekekről is egy közös képet készíteni,de ez egy kútba vetett ötlet volt:)
Bius kezdett bedőlni Peti mögé.
Aztán megfogta Peti térdét,amit persze Ő nem igazán tolerált:) Ekkor már Petrus is a tudtunkra adta,hogy bizony elég volt az egy helyben ücsörgésből és ne fotózzuk tovább:)
Petrus közben aludt egyet.Amikor felébredt Ő is megkapta az ajándékot amit vittünk:)
Úgy láttam örült neki:) Aztán jött egy kis huncutkodás a kisszobában is.
Nagyon jól éreztük magunkat. Remélem nemsokára újra találkozunk!!!!! Peti úgy elfáradt,hogy hazafelé totál bealudt:)
Imádom a gyönyörű száját:)
Most vettem csak észre,hogy a szája sarkában épp buggyan ki a nyál! :D
