Gyermekeink:

Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2010. június 29., kedd

Boldog Névnapot Petikénk!!!

Egy nap, majdnem olyan mint a többi,
De az emlék már a holnap poharát tölti,
És a holnap most még csak álomvilág,
Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Hogy legyen erőd, legyen hited,Amíg utadon terhedet viszed,
És tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el,
Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,
A szívben tüzel, a kertben száz virággal,
S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled,
Boldog névnapot kívánok Neked!
Ha én írhatnám sorsod könyvét,
szíved, lelked vágyát, életed örömét,
oly széppé írnám, mint egy tündéri álom,
a legboldogabb Te lennél ezen a világon!

Névnapodra mit kívánja néked?
Adjon a Teremtő hosszú, boldog éltet.Ameddig a szívem utolsót nem dobban,
Szeretlek kisfiam, mindenkinél jobban.
Ne ismerj szenvedést, ne ismerj bánatot.
Adjon a Sors neked igaz boldogságot.
S hogyha bármi gond ér, tudd, hogy amíg vagyok,
Örömben és bajban én melletted állok.

:6
Drága gyönyörű szemű Kicsi Fiam!

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNUNK NEKED!!!
SZERETÜNK NAGYON!!!

:(

2010. június 28., hétfő

Vérvétel folyt...

Az éjjel végül csak nem hagyott nyugodni ez a hülye papír,és addig-addig kerestem míg végül fél 3-kor a kezemen volt:)
Be tettem a Petinek a kis könyvébe,amire konkrétan emlékszem,hogy már megnéztem:-S
Viszont olyan papírok is előkerültek amikről már teljesen lemondtam:)
Na szóval,az egész ma csak egy vérvétel volt és 2 hét múlva újra kell mennem addigra meglesznek az eredmények.
Már előre stresszeltem magam a vérvétel miatt...Annyira ritka,hogy simán elsőre sikerül levenniük a vért
Amikor Petivel a szülőszobán voltam,egyszerűen nem tudták bekötni az infúziót.Nem találták a vénámat.6x-szúrtak meg.Aztán meg azt is mondták,hogy annyira izgulok,hogy teljesen besűrűsödik a vérem:)
Viszont van ahol meg kapásból leveszik a vért az első szúrásra.(úgyhogy nem biztos,hogy velem van a baj)
:)
Itt is nagyon ügyes volt a hölgy!Meg is dicsértem érte:)

Vérvétel...

Holnap reggel 7-re kell mennem vérvételre a gyógyszerallergia vizsgálat miatt.
Lehet,hogy teljesen feleslegesen fogok bemenni Pécsre,ugyanis a papíromat abszolút nem találom:(
Annyira ideges vagyok ez miatt,hogy majd' fel robbanok...
Napok óta forgatom a lakásban azokat a papírokat ahol esetleg lehet.Illetve azokat is ahol tutira nincs...
Másfél hete a kezemben volt,akkor néztem meg a pontos dátumot.Utána eltettem,hogy meglegyen!!!!
Hát meg van...valahol...
Na most elvileg benne van a számítógépben minden.Csakhogy az a bőrgyógyászaton van.A labor állítólag ugyan abban az épületben van,de ki tudja,hogy meg "tudják-e"(akarják-e) oldani azt,hogy megnézzék a gépben amit a doktornő írt,és kinyomtatott Nekem...
Csak egy kis emberségen múlik,hogy elfogadnak-e így is!
Azt tudom,hogy 4-vagy 5-gyógyszerre kérte a vizsgálatot.Ebből 3-ra tisztán emlékszem.Mydeton,Voltaren és a Cataflam.A 4. azt hiszem az Apranax és az 5. talán az Aszpirin.
Jaj nagyon szeretnék már túl lenni rajta.Remélem nem kell újabb időpont,mert akkor az azt jelenti,hogy megint várhatok 2-hónapot,és csak bizakodhatok,hogy az az idő alatt nem lesz szükségem semmilyen gyógyszerre....
Ki tudja melyiktől lettem rosszul???

2010. június 26., szombat

Peti eltűnt a szobában...

Drága Kincsem tegnapelőtt este rendesen rám hozta a frászt...
Miközben Én a konyhában készítettem Peti vacsoráját,addig Ő a szobájában játszott pár tenisz labdával.
Egyszer csak kiabál,hogy:-Anya,Anya!!!
Én meg mondtam Neki,hogy mindjárt megyek,csinálom a vacsit.
Ahogy befejeztem a mondatom,megint kiabált türelmetlenül.Én meg vissza,hogy mindjárt jövök.
Ekkor hallottam egy koppanást,és abban a pillanatban Peti iszonyatosan elkezdett sírni.Hangos,kétségbeesett sírás volt,de nem olyan mint amikor fáj valamije mert elesik pl.Én eldobtam a tányért a kezemből,és mint a villám rohanok be a szobába.
A gyereket sehol nem látom!!!!
Kiabálok Neki,hogy Peti hol vagy????Peti!!!
De csak a sírást hallom,ami a szobából jött de a gyereket nem látom.Olyan volt a hangja mintha valami "dobozból" kiabált volna.
Tökre megijedtem,hogy nem látom,és esetleg valami baja esett.
Megint kiabálok Neki,de csak a sírást hallom...
Na ekkor megláttam,hogy az ágyon a lepedő lelógó része megmozdult!
Gyorsan felhajtottam az ágyneműt és akkor láttam meg,hogy Petim bizony bemászott az ágy alá,de nem tud kitolatni onnan.Gyorsan elkaptam a két lábiját és kihúztam:)

Ez az ágy alapból egy nagyon alacsony kis ágy.Illetve egy szétnyitható kanapé!
A rés az alján 15 cm magas...Annyira sírt szegényem!
Nagyon megijedhetett.Ezután a kétségbeesett sírás abbamaradt,és már aggódva mutatja Nekem,hogy a labdája bent van az ágy alatt!!!!Olyan kis türelmetlen volt,leguggolt,mutogatott az ágy alá,és már mászott is volna vissza:)
Hoztam a partvist(mivel Én nem férek be az ágy alá...vajon hogy a csudába lehet ez????),na szóval lehasaltam és kipiszkáltam a labdákat,ezalatt Peti meg világított Nekem a kis lámpájával!:)

Kis lükém!!!Jól megijesztett...
Bár ha belegondolok,Én vagyok a hibás!Végül is Ő szolt nekem!!!
Csak bolond Anya nem ugrott kapásból..
:):):)

2010. június 25., péntek

Budapesti állatkert:)

Úgy gondoltuk,Peti elég "nagy" már ahhoz,hogy elmenjünk az állatkertbe.Értem ezalatt azt,hogy érdekelnék az állatok!
A nagy gorilláknál állva Peti folyamatosan szólítgatta őket,kiabált nekik,hogy:-Mammó!(majmó,majmócából rövidítve)

Ami madár ,az Petinél vagy "kaka"(kakas),vagy "hu-hu"(galamb).Így a gyöngytyúk is "kaka" volt:)

Ja a kacsa is "kaka",vagy "háp-háp".
Leültünk egyik padra,amíg Petit megetettem.Előtte vettünk perecet amiből egy kisebb darab leesett.Hihetetlen,hogy egy pillanat alatt iszonyat sok kacsa került elő,és úgy vetették rá magukat arra a darab perecre mint akik éheztetve vannak:)
Peti jókat nevetett rajtuk.Dobálta le a morzsákat nekik.
Abszolút nem féltek tőlünk(jó tudom,hogy ezek a kacsák rendesen hozzá vannak szokva az emberekhez,de mégis).Volt amelyik rajta állt a lábamon:)
Petikém nem dobta el elég hamar a morzsát,csak lelógatta a kezét,az egyik kacsa meg kapásból bekapta Petinek az egész ujját.Tökim is meg Én is meglepődtünk,gyorsan megnéztem nem sértette e fel a csőre,de szerencsére nem.Viszont biztos,hogy a kacsának a torkáig lecsúszott Peti ujja mert az tiszta nyál volt....
:)
Azóta ha megkérdezem,hogy mit csinált a "hápi" az ujjaddal,Ő mutatja a mutatóujját és mondja,hogy "enni",meg hogy "hámm-hámm".

A hatalmas nagy denevérek annyira nem voltak szimpatikusak,viszont ezek a hatalmas "akváriumok" nagyon tetszettek!!!
El tudnék képzelni egyet itthonra is:)



A bébi gorilla nagyon édes,olyan kis törékeny csöpp kis baba.Hihetetlen,hogy mekkorára meg fog nőni!

A nagymacskák mind a délutáni sziesztájukat töltötték,így sajnos sokat nem láttunk belőlük.Pedig ezek pont érdekelték Petit nagyon...
Lusta cicák...

A maci egész közel jött és jól megnézte magának Mazsit:)

Gyönyörűek voltak a színes madarak.Volt amelyik nyugodt szívvel pózolt Nekem és engedte magát egész közelről fényképezni:)


A kecske simogatást természetesen mi sem hagyhattuk ki:)
Vagyis pontosítok,Apa és Peti nem hagyhatta ki:)
Petit kapásból "letámadta"3 kecske,Ő meg csak nevetett azon,hogy követik mindenhova:)

Miután a 2 nagyobb végre talált magának más áldozatot,a legkisebb még mindig nem tágított Peti mellől:)Egyszer csak azt láttuk,hogy elkezdte rágni Mazsikám ruháját!!!!
Na ekkor már annyira nem nevetett,meglepődött.Lehet talán meg is csípte kicsit a karját,de nem sírt!

Utána ahogy közelített felé egy kis kecske,már emelte is fel a mutatóujját és mondta nekik hangosan,hogy:-Nana!!!

A krokik is sütkéreztek a nagy melegben,így sok mozgást nem produkáltak.


A nagy és kis krokodil vadászom meglovagolták ezt a félelmetes szörnyeteget:)


Előtte egy kislány befeküdt a kroki szájába:)

Egy kis fogorvosi vizsgálat:)



A fóka show-ról pont lemaradtunk sajnos...



Na még ezek a fókák tetszettek Petinek nagyon!
Itt szerintem simán álldogáltunk fél órát.


Hívta őket a kis kezével,és mondta nekik,hogy:-Deje!
:)
Mikor a lába előtt úsztak el,olyankor hangosan kacagott!
Annyira jó ezt látni,hogy boldog a gyermekem!!!:)

Kifelé menet még Tökim fel pattant az óriás hangya hátára:)

És egy pár Anyás fotó csak,hogy Én is itt voltam:)
Apának sikerült elkapnia rólunk egy pár jó képet(szerintem legalábbis jó)!






És a felülmúlhatatlan,mindent elsöprő örök szerelem:

Majdnem 6-óra volt amikor kijöttünk az állatkertből.4 és fél-5-órát voltunk bent,de még így sem tudtunk mindent megnézni.A hüllőket,bogarakat,halakat ezeket mind kihagytuk.
Amikor már a kocsiban voltunk akkor jutott eszembe,hogy zebrákat sem láttunk,és prérikutyákat...
Mielőtt indultunk haza beültünk vacsorázni.
Utána meg ettünk egy jégkrémet is:)
Azt hiszem ez rendesen látszik is Petin:)

Negyed 9-volt amikor el tudtunk indulni haza.
Petinek 10 perc sem kellett és már aludt is!
Méghozzá így:

Bíztam benne,hogy ha most elaludt akkor talán kibírja hazáig,és át tudom tenni az ágyába ébredés nélkül.


Nem tudom miért gondoltam ezt....
Kb 3/4-óra út volt még vissza,amikor Petikém úgy döntött,hogy bizony Ő kialudt...
Meg se mukkant hazáig,szépen elnézelődött(már amit látott a sötétben).
3/4 11-volt amikor hazaértünk.
Peti mivel,hogy abszolút nem volt álmos csak éjjel 2-órakor aludt el...
De nem baj!Néha-néha ezt is ki lehet bírni!
Megérte,mert tudom,hogy jól érezte magát!

2010. június 24., csütörtök

Ágiéknál:)

Eljött hát ez a hétvége is amit már nagyon vártam,és hónapok óta tervezgettünk.
Az indulás időpontját sajnos meg kellett változtatnunk,Apa drága művezetője miatt,aki csütörtök délután szólt,hogy mégsem engedi Apát szabadságra pénteken:(
Eredeti terv:Péntek reggel indulás,délelőtt állatkert,estére Esztergom Ágiék:),A szombatot csak Ágikkal terveztük tölteni.Vasárnap délelőtt elvileg Andiékhoz mentünk volna.Mindent át kellett szervezni...
Nagyon mérges és ideges voltam.Még bőgtem is...
Nem nagyon tudtunk mást csinálni,mint hogy Én vezetek fel Pestre a Mazsival péntek délután...
Nem szívesen indultam el így ekkora útra tök egyedül.
Magától az úttól nem féltem,mert már számtalanszor megjártuk még Szabival.
De attól nagyon tartottam,hogy Peti hogy fogja viselni a 3-órás utat.
Ekkora útra még sose vittük,főleg nem egyedül...
Úgy időzítettem az indulást,hogy ebéd után legyünk,hogy legalább egy jó darabig aludjon a Peti.
Apa azt mondta,hogy menjek az autópályán,mert sokkal hamarabb oda érek.De mondtam,hogy azt nem!!!Ha megyek akkor a 6-oson megyek,és inkább kicsit tovább tart az út.Petivel eleve nem nyomom annyira a gázt,ez az egyik.A másik meg az,hogy ha felébred és megunja az ülést,esetleg elkezd sírni,hisztizni akkor mi a csudát tudok vele csinálni???Még félre sem tudok állni!!!
Mondtam,inkább megyek a kis falukon,városokon keresztül,de ha bármi van,akkor akárhol félre tudok állni.Vagy akár kiszállunk a kocsiból és "megfuttatom" a gyerkőcöt!
Hála az égnek Peti nagyon jól viselte a hosszú utat.Másfél órát aludt,utána meg tök nyugisan elnézelődött.
Földvárnál egyszer félre kellett állnom,mert annyira szakadt az eső,hogy az ablaktörlő nem bírta a sok vizet.Sorban álltunk az út szélén...(ekkor még aludt a Mazsi)
Utána Pest határában álltam egyszer félre mert Peti innit kért és nem értem el.Nyújtóztam én is egyet aztán mentünk tovább.
Apának megmondtam,hogy bent a városban nem fogok vezetni mert eltévedek.
Amúgy imádok vezetni,de ahol nem ismerem a "terepet" ott nyuszi vagyok...Illetve annyira nem is.Ha egyedül lettem volna akkor ennyire nem parázok,de gyerekkel egészen más a helyzet!
Megbeszéltük,hogy menjek el a Lágymányosi hídig,és ott találkozunk.Persze a híd előtt bekeveredtünk egy akkora dugóba,hogy csak métereket tudtunk haladni.Ez tartott 3/4-órán keresztül.Na ekkor volt,hogy Petim kicsit kezdett türelmetlenkedni,de szerencsére pont jöttek a nagy repülők és ez tetszett Neki.Utána már nem volt vele semmi gond.
Na szóval közben Apa telefonált,hogy nem tudott még eljönni a melóból és bizony jó lenne ha tovább tudnék menni....Nagyon nem tetszett a dolog,de mit tudtam csinálni.
Következő találkahely az Árpád híd volt.Mondta Apa,hogy majd a híd előtt teljesen a jobb oldali sávba menjek mert úgy fogok oda kilyukadni ahol várni fog!
Mivel abszolút nem tudtam betájolni,hogy mennyire van messze az Árpád híd,valószínűleg nagyon korán soroltam be a legszélső sávba,mert ez bizony teljesen levezetett az útról.Már nem tudtam vissza sorolni.Ez még nem is lett volna baj,de egy benzinkútnál keveredtem ki ahonnan bizony már matrica kellett.
Na de jó....
Parkolás,gyors telefon.
Én bizony innen nem mozdulok semerre!!!!!Találjanak meg Ők!:)
Mondtam Én,hogy hol vagyok stb de nem gondolta Sasa,hogy ennyire messze vagyok még a hídtól:)
Végre jött egy Apuka akitől meg tudtam kérdezni,hogy pontosan hol is vagyok:)Nagyon segítőkész volt.
Hát sikerült ráhajtanom az M3-as kivezetőjére:)Mikor mondtam Sasának,hogy hol vagyok,utána 2 perc múlva ott voltak:)Mondta,hogy azt hitte jobban elkeveredtem,de végül is annyira nem volt vészes,csak korán soroltam be jobbra:)
Na így indult a mi hétvégénk:)
Péntek este Ágiéknál:
Csengi 3-hetes volt amikor utoljára találkoztunk.Peti még a pocakomban volt,így Nekik ez volt az első találkozás:)

Jól elvolt a 2 kis Tökmag:)

Igaz néha volt vita is:)

Szombaton Ági gulyás levest főzött Nekünk.A 2 kicsi nagy érdeklődéssel figyelte,hogy hogyan készül a csipetke a levesbe:)

Délutáni szunya:

Amíg a gyerekek aludtak mi Ágival sütöttünk egy "kis" adag palacsintát:)

Este sétáltunk egy nagyot.
Megálltunk a sötét kapuban:

Fagyiztunk:

Brémai muzsikusokat néztünk:

A háttérben 2 szuper testőr vigyázott ránk:):):)


A gyerekek kardoztak:

Gólyalábon jártak(kis segítséggel):


Peti először nem akart kiszállni a kocsijából.Aztán utána meg már nem akart vissza űlni:)
Kukucs:
Két kis csini Bébi:)

Pisti is elfáradt a sok kardozásban:

A fiúk söröztek:)



"Rómeó és Júlia":



A Bazilika előtt megálltunk pózolni egyet,de nem nagyon tudtunk megmaradni mert iszonyatosan sok szúnyog volt.

Otthon Peti még felfedezte a kis traktort,amiről utána alig lehetett leimádkozni:)

Egy kupac gyerek:)
(kicsit belenyúltam a képbe,de a lényeg látszik)

Azt néztem,hogy Petim mennyire kilóg a sorból a szöszke fejével meg a fehér bőrével:)

Vasárnap délelőtt elmentünk kis vonatozni.
Évek óta terveztük,hogy megyünk egy kört vele.Még Szabival akartunk először menni,de valami mindig közbejött amikor Ágiéknál voltunk,mindig lemaradtunk róla.
Szabi nagyon szerette a vonatokat,és rettentően el akartam vinni vonatozni,de sajnos soha nem került rá sor...
A szívünkben Ő is ott vonatozott velünk...


Peti is oda van a vonatokért,és nagyon tetszett Neki.

Igaz,hogy még a fele úton sem jártunk amikor azt vettem észre,hogy bukik le a Mazsim feje:)

Nem telt el 5 perc és Csengi is bealudt:)



Még egy pár közös kép a búcsúzkodás előtt:)


Remélem nem 2-év múlva találkozunk újra!!!!!
Igaz,hogy napi szinten tartjuk a kapcsolatot,de mégis más kicsit személyesen is beszélgetni,sétálni,szórakozni!
Ági!!!!
Több mint 3-éve voltatok Nálunk!!!!!
Az Ősszel várunk Titeket!!!!!
Nagyon jól éreztük magunkat,köszönjük a vendéglátást!!!


Innen mentünk Pestre az állatkertbe.
Sajnos Andiékhoz nem tudtunk elmenni,mert közben Patrik megbetegedett!
Legközelebb bepótoljuk!!!!