Az egyik közülük,hogy pl nem tudja elviselni ha a nadrágja szára,vagy a kombidressz ujja felcsúszik.Szabályosan dilizni kezd,ha nem tudja egyből lehúzni.
Sőt olyannyira elfajult ez a dolog nála,hogy azt sem tudja elviselni,ha pl Nekem csúszik feljebb a nadrágom szára,ha épp lefekszem a kanapéra....
:D
Elkezdi cibálni és ha nem sikerül lehúznia a bokámig,akkor a zoknimat cincálja felfelé.
Tegnap amikor nyújtózkodtam,kilógott a hasam.Még azt sem várta meg,hogy a nyújtózást befejezzem,már húzkodta a pólómat le.
Úgy kell ilyenkor nevetnem Rajta:)
Előre félek attól,hogy mi lesz ha végre bejön a rövidnadrágos/pólós időszak.Már tavaly is cibálta minden nap a ruháját...
A másik ilyen kis dilijére azt hiszem most már kimondhatom,hogy befejezte(kop-kop-kop)!!!
Volt egy idő(elég hosszú idő)amikor minden egyes lefekvéskor eljátszotta velem azt,hogy amikor már azt hittem,hogy alszik,akkor ki kiabált Nekem a szobájából,jó hangosan,hogy:-Jön kaka,jön kaka!!!!
:)
Na most tudja jól,hogy erre egyből ugrok és viszem a wc-re:)
Szerintem írtam már,hogy Peti 18-hónapos kora óta csak a wc-be kakál.Nagyon örülök ennek!!!!
Na vissza térve az alváshoz.
Szóval eleinte mikor letettem aludni,kb 5-10 perc elteltével jött a kiabálás,aztán volt olyan,hogy betettem az ágyába,még át sem értem a nappaliba és már akkor szolt.Aztán jött az,hogy lefektettem,indultam ki a szobából,de még az ajtóhoz sem értem,és végül olyan is volt,hogy tartottam a kezembe Petit,készültem betenni az ágyába és már akkor kiabált.Ilyenkor kicsit meg csikiztem,eltereltem a figyelmét,és érdekes módon már nem is kellett kakálnia!Ha ezek után is szólt,akkor természetesen ki vittem a wc-re mert volt olyan,hogy tényleg kellett Neki kakálni.
Szinte minden alkalommal amikor kivittem természetesen produkált is eredményt,ha többet nem is,de egy akkora méretű kis kakát kipréselt mint a kisujjamon a köröm...
:D
Sokszor amikor biztos voltam benne,hogy tutira nem kell kakálnia,olyankor sikerült lebeszélnem a kimászkálásról.Mondtam Neki,hogy majd reggel elmegyünk a wc-re,és,hogy ne kiabáljon,mert a kiskutyája már nagyon álmos(vele alszik),és ha kiabál akkor sírni fog.Ennyi elég is volt Petinek.Megölelte a kis plüss kutyusát és már feküdt is le aludni:)
Persze tudom Én,hogy mire ment ki ez az egész:)
Hiszen legtöbbször akkor csinálta ezt a kiabálást,amikor hétvégén az Apa is itthon volt.Természetes,hogy nem akart olyankor aludni menni,hisz nagyon örül Apának.
Sokszor van játék közben,ha épp incselkedek vele,vagy kergetőzünk,hogy oda szalad hozzám és rácsap egyet a lábamra,kezemre!Nem csap nagyot,mert ez csak amolyan incselkedés,nevet rajta és várja a reakciómat.Ilyenkor mindig rászólok,hogy nem szabad verekedni,és nem csapkodunk.Pepének erre kapásból az a válasza védekezve,hogy:-Léletlen ,Anya léletlen!(véletlen...)
Aha,mennyire lehet véletlen...
:D
(szerencsére ezek is kezdenek ritkulni!!!)
A házban a létező összes használaton kívüli kulcsot Peti begyűjtötte magának:)Imádja az ajtókat "kulcsolni"!
Ha Anyuék is lent vannak nálunk,és Peti megtalálja az Ő kulcsukat,olyan nincs,hogy ne próbálná végig az összes ajtónál:)
Amikor iszik,legyen az víz,gyümölcslé,kakaó vagy bármi,az utolsó korttyal hosszú percekig képes öblögetni a szájában:)
Csak ilyenkor nem szabad megnevettetni mert olyankor akaratlanul is kiköpi az összes tartalmát a pofazacsijának...
Van egy nagyon rossz szokása is!
Ha rászólok valamiért,és az nagyon nem tetszik Mazsinak,olyankor oda vágja magát a földhöz és sírni kezd.Ez még nem is olyan nagy gáz,de ilyenkor ha nem veszek róla tudomást ahogy fekszik rám néz,hogy figyelem-e és jó erősen odaveri a fejét még egyszer a padlóhoz,hogy jó nagyot koppanjon.Persze ekkor már azért sír mert fáj neki...Ilyenkor jön,hogy :Anya puszííd meg!Páj...
Hála az égnek ezek a hisztik csak ritkán vannak és eddig még szerencsére sehol nem csinálta máshol.(komolyan mondom másnál Peti mindig egy igazi kis angyal!!!)
És azt is mondhatom,hogy talán kezdi ezt is elhagyni.Na persze nem a földhöz verést,hanem,hogy a fejét oda verje a padlóhoz.
Amikor látom,hogy hiszti lesz,és Peti elkezd szaladni(keresve a megfelelő helyet a boruláshoz),már mondom Neki,hogy ha oda meri verni a fejét akkor nem fogom meg puszilni,hanem még rá is csapok a popsijára!
Ezt egyszer eljátszottuk.Nagyon meglepődött,hogy nem kaptam fel babusgatni,hanem rácsaptam a fenekére.Azóta nem csinálta ezt,vagy csak nagyon ritkán.(kop-kop-kop)
Persze bepróbálkozik,és amikor látom,hogy néz rám és emeli már fel a fejecskéjét,akkor szólok,hogy kikap a popsija ha odaveri a fejét, akkor letesz róla!(szerencsére...)
Na eddig ez bevált.
Lehet,hogy nem szép dolog,és Nekem is a szívem jobban fáj mint az Ő pelusos feneke,de inkább sírjon azért mert rácsaptam a popsira mint,hogy betörjön a feje...
És van egy nagyon kis kedves szokása is!
Imádom!!!!
Az alvás utáni/előtti bújcsikázás:)
Amikor délután felébred,kimászik az ágyából és átjön a nappaliba,persze hozza a nagy pelus meg a kiskutyáját,hangos "sziiiijjja Anya!Peti kialudt!"köszönéssel bekuckol az ölembe,szorosan hozzám simul,a fejecskéjét a vállamra hajtja,a hajamat simogatja és mondja,hogy szeretlek:)
Van amikor még fél órán keresztül így punnyad rajtam.Imádom ezeket a perceket.Semmiért nem cserélném el!Ki kell használni minden ilyen pillanatot!!!Olyan hamar felnőnek...
Amikor este teszem le aludni hozzám bújik,a vállamra hajtja a fejét,a jobb kezét bedugja a hónom alá és befekszik a karomba.Mindig utánam kiabál,hogy :-Szeletlek anya!Jóétát,jót aludjál!:)
Gyönyörű kis Huncimuncim:)
Remélem ezeket a bújós szokásait sokáig megtartja!
