Gyermekeink:

Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2009. november 30., hétfő

Ez is az is.

Petikémnek csütörtökön elkezdett folyni az orra.Vizes orrfolyása volt és tüsszögött is párat.Péntek estére már alig volt nyoma az egész náthának.Szombaton szinte nem is kellett szívni az orrát.Vasárnaptól nagyon be sűrűsödött,ezért tengeri sós orrsprayt és orrcseppet használunk.Annyira ügyesen engedi kiszívni:)Ha látja,hogy hozom az orrszívót,már megy be a szobába és löködi a pórszívót:)
Estére nekem is kezdett kicsit fájni a torkom,fejem és éreztem,hogy én is meg náthásodok.Így is lett.Utálom ezt.
Szombaton délelőtt temetésen voltunk.Nővérem férjének az Apukája halt meg 1 hete.Minden előzmény nélkül a fürdőben esett össze.A szíve nagyon nagyon meg volt nagyobbodva,és azt mondták,hogy csoda egyáltalán,hogy így eddig élt.62-éves volt.Nagyon csúnya idő volt szombaton,végig esett az eső.
Petire Anyósomék vigyáztak addig.Úgy gondoltam jobb ha ők jönnek ki hozzánk,mivel,hogy így is ritkán látják Petit nem akartam azt,hogy náluk legyenek nélkülünk.Nem hiszem,hogy Peti elmaradt volna.11-kor volt a temetés,és ekkor amúgy is aludni szokott a Mazsi.Jobb ha a megszokott helyén van ilyenkor.Elmondtam mindent Anyóséknak,hogy Peti a hintában szokott elaludni,hogyan mennyi idő alatt(5-10perc),textil pelussal stb.Van hogy be teszem és szinte már alszik is.
Állítólag jól el volt Peti amíg nem voltunk otthon,nem volt vele semmi gond.
De altatásnál nem akart a hintába ülni,ezért Anyósom betette a kiságyba mondván majd ott elalszik!(mondtam neki,hogy nem tud elaludni egyedül és úgy csak sír)
Sírt is szegényem.Nem tudom meddig,de egy idő múlva a Mama kivette és játszottak még kicsit.Később ismét berakta Petit a kiságyba és rá csukta az ajtót...
Én rettentően nem vagyok ennek a nevelési elvnek a híve!!!
Apát is így altatta régen és mondta,hogy idővel meg tanulják a gyerekek,hogy most aludni kell!!!
Én nem szeretem ezt!Amikor mesélte,hogy Petit is így altatta most el szabályosan sírni tudtam volna.Olyan nehéz volt leplezni az érzéseimet amik akkor kavarogtak bennem.Inkább kijöttem a nappaliból mert nem akartam veszekedni,és inkább nyeltem egy nagyot...
Akkor már tudtam,hogy ez most egy szükség megoldás volt,és talán korai volt.Amíg ilyen kicsi Peti és ennyire meg vannak a saját kis "rítusai" majd megoldjuk valahogy máshogy a felügyeletét ha nagyon szükséges dologról van szó.
Nagyon mérges voltam és szívem szerint be rohantam volna Petihez és körbe puszilgattam volna úgymond kárpótlásként.
Annyira féltem ettől,épp ezért annyira próbáltam a lelkére beszélni a Mamának,hogy Peti hogyan szokott elaludni.Amikor kérdeztem,hogy sokat sírt-e Peti a Mama azt mondta nem,Apósom meg mondta,hogy kicsit...
Később beszélgettünk Apával erről és Ő is csak annyit mondott,hogy-"Tudod jól,hogy milyen Anyám,nem?"
Bíztunk benne,hogy elfogadják a mi nevelési elveinket,és nem akarnak változtatni rajta ez az 1-alkalommal...

Nincsenek megjegyzések: