Pár napja megint eléggé magam alatt vagyok.Nagyon sokszor jut eszembe Szabi...
Főleg ha azokat a gyerekeket látom akikkel játszott,akikkel szinte egy időben született.Ilyenkor mindig megpróbálom elképzelni,hogy vajon Ő is ilyen magas lenne már???De sajnos sehogy nem tudom magam elé képzelni úgy...
Nekünk Szabikánk mindig megmarad annak a 3 és fél éves szőke gyönyörű kicsi fiúnak aki volt.
Idén menne iskolába...hihetetlen...
Tegnap miközben altattam Petit délután,pont akkor kezdődött a Szilaj című mesefilm a tv-ben.
Nagyon sok mesénk van dvd-n,néztünk is már egyet-egyet Szabi elvesztése óta,és nem is volt úgy gond egyikkel sem.
De ez valahogy most más volt.Ahogy kezdődött,nekem csak potyogtak a könnyeim.
Sorra jöttek elő az emlékek,ahogy kérdezte Szabi,hogy:-Anya a sas a Szilaj balátja?(az r-betűt nem tudta kimondani)Meg ahogy kuncogott azon amikor a kicsi Szilaj tejes szájjal cuppant egyet egy tejes buborék kíséretében.
Sírtam is meg mosolyogtam is.
Nem tudom miért kavart fel ez a mese jobban mint a többi?
Talán mert ez már az utolsó nagy kedvencek közé tartozott.
Ez nem az a kifejezetten "babás"mese,ez inkább már kicsit nagyobbaknak való.
Az első videó nem a legjobb minőség,de érdemes megnézni!
Na itt egy másik verzió,ahol a gyönyörű számok vannak:
2 megjegyzés:
Ilyenkor a szemeim megtelnek könnyel és úgy, de úgy szeretnék segíteni, hogy könnyebb legyen...de nem tudok:(
A barátnőm kisfia ültetett egy kis fácskát. Mindig Ő locsolta, ápolgatta. Mikor elment...a fa nem élte túl Őt.
Annus ezek nagyon érdekes dolgok.Nekünk,illetve Szabinak van egy aranyhala amire azt mondták,hogy 1,5-2-évet élnek.A mienk most nyáron már 4-éve van nálunk.
Az,hogy valaha is könnyebb lesz-e azt nem tudom.Nem tudom lehet-e egyáltalán könnyebb...
Megjegyzés küldése