Egyik délután amikor épp Anyuékat kísértük ki,jött a Szomszédbácsi(Fanni Dédipapája).
Kérdezi Tőlem,hogy ehet-e már ez a gyerkőc cseresznyét???
Hát,mondom hogyne ehetne ha már lenne!!!
Mire a Szomszédbácsi felemelte a kis vödröt a kezében,és mondja Nekem,hogy na akkor markoljak ebbe bele!!!
Bele nézek a vödörbe és látom,hogy félig van gyönyörű piros cseresznyével...:)
Hmmm...de szépek!
El sem hittem,hogy már van ilyen érett cseresznye.
Én szerényen belemarkoltam,gondoltam fogok pár szemet,hogy Mazsikám ehessen.Mire mondja Nekem,hogy bátran markoljak még bele 1-2-marokkal:)
Na túlzásba azért nem vittem,nem akartam pofátlan lenni.
Petinek nagyon ízlett!!!!:):):)Úgy ette mint aki egész nap nem kapott kaját:)
Tavaly evett már cseresznyét,de bizonyára elfelejtette már az ízét,hisz akkor még csak 8-9-hónapos volt:)
Szerencsére minden gyümölcsöt szeret!
A cserkós fülbevalót természetesen nem lehet kihagyni:)
Később folyton mutogatta,hogy a fülére tettük a cserit:)
3 megjegyzés:
Ebbe a "guszti" cseresznyébe én is belemarkoltam volna :-)))
Ugye-ugye???:D
Azt hittem,hogy nincs is igazán még íze,de nagyon finom volt!:)
Milyen jól áll neki a fülbevaló :)
Megjegyzés küldése