Vasárnap kicseréltük Szabikámnál a virágokat.Nagyon szép lett újra a kis "kertje"!A levendulát a kereszt mögé átültettem mert már nagyon elterebélyesedett,és már nagy helyet foglalt el.Tegnap még nagyon kókadozott szegény!Remélem megmarad!!!!
Már teli van bimbóval.Én nagyon szeretem az illatát.Szabinak csak levendulás fürdetője és testápolója volt.Ezért is ültettem "Neki" ezt a kis bokrot 2 éve,ami akkor talán 10cm-es volt.Most meg legalább 35-40 cm magas és széles is!Ha hétvégéig nem indul meg akkor szerintem sajnos hülyeséget csináltam az átültetéssel...
Na itt van felülről a szívecskés "kert":
És egy kis elefáncsi bujkál a virágok tövében:
Koszorút is készíttettem újat!
Ezeknek a virágoknak ilyen gyönyörű a színük élőben is!
Na és itt van a kis bebetonozott angyalkánk.Még meg van!!!Bár most szerencsére mondhatom azt,hogy elég régen "kopasztották" le a kis sírt!Na de nem akarom elkiabálni!!!!Nagyon remélem minden a helyén a marad!
A nagy esőktől elég sáros volt minden.
Anyuékkal voltunk kint a temetőben.Petikém egész jól elvolt.Beraktam a babakocsiba és Laura addig eljátszott vele.Furcsa mód nem türelmetlenkedett,hogy ki akar szállni.Máskor mindig menni kell vele valakinek mert különben le pakolna mindent a sírról.Rossz volt,hogy Apa nem lehetett velünk,és tudom,hogy Neki is rossz volt,hogy nem tudott ott lenni a Kisfiánál.
De tudom,hogy gondolatban velünk volt...
Ezeket a kis verseket,idézeteket kedves barátainktól kaptam email-en,meg iwiwen.Sajnos többségük szintén "Angyalanya" vagy Nagymama akinek Angyal Unokája van."Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei."
Paulo Coelho
"Mikor bennünket örökre itt hagyott,
Arca akkor is csillagként ragyogott!
Percekig egy voltam vele
Még hittem, hogy rajtam múlik az élete!
Próbáltam mindent mi tőlem tellett,
De addigra Ő már végleg elment!
Elment Ő kit annyira szerettem!
Szerettem? Szeretem!
Szeretem, és soha el nem feledem!
Nem feledem, mert bennem él,
Az emléke és a fájdalom, hogy Ő már nem él!"
"Volt egyszer egy mese,nem mondták el végig,
nem jutottak vele csak a tizedéig.
Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,
mikor a legszebb volt akkor hagyták félbe..."
"Üres lett a kiságya,
Már Angyalok őrzik az álmát,
És már csak ők láthatják
Angyali mosolyát.
Ez a kis Angyal
A felhők mögül nézi,
Hogy lebbented fel
Az Emlékezés fátylát,
S hogy szívod magadba
Naponta százszor is
A lelked mélyén őrzött édes illatát.
Benned él tovább,
Lelkedben egy dallam,
Mely angyalénekként
Csendül álmaidban.
Langyos szél, ha lágyan
Simítja a tested,
Abban ölel magához
Angyali gyermeked.
Csókját a napsugár
Csókolja ajkadra,
Szeme ragyogását
Csillagfényként adja.
Ő már mindig veled marad,
Örökre a részed,
Angyal testén sose hűl ki
Utolsó ölelésed..."
"Néha tiszta az ég, és süt a nap,
de nem tudni honnan, könny fakad,
s mintha eső esne, csorog az égből.
Egy angyal száll felém a puszta légből,
és halkan dúdolom titkos dalom:
Te vagy, Te vagy az angyalom!
Drága kicsi Szabika legyen szép az örök álmod!!"
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok-
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,
Hiszen szívetekben, jó helyen vagyok....
“Ne sírj, azért mert szeretsz engem…
A halál nem jelent semmit,
csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökké!
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál,
beszélj velem úgy, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül,
csak mert a szemed nem lát?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd,
jól van minden!
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves…ha lehet, töröld le
könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz…”
7 megjegyzés:
nagyon szép Földi nyughelye van Szabinak. biztos,hogy fent az angyalkák között boldog és mindig titeket figyel.
nagyon sajnálom,hogy nem lehet veletek és,hogy ezt át kellett élnetek.
:( :(
remélem az elefántok és a többi dolog is megmarad és nem viszik el :(
Zsófi, van, amire nincsenek vigasztaló szavak..
Drága Zsófi! Nagyon sokat gondoltam Rátok az elmúlt napokban!Mély fájdalom tölti el szívemet soraidat olvasva :(
Gyönyörűek a virágok....puszi
Szia Zsófi!
Nagyon szép lett a sírhely és örülök, hogy végre nem vandálkodnak. Őrizzétek a sok szép emléket, én is újra megnéztem az emlékvideót, megható és nagyon szép.
A kertecske nagyon édes, a virágok pedig gyönyörűek!
A verseket és idézeteket nem olvastam végig. Nem tudtam. Már a másodiknál elsírtam magam. Gyönyörűek, de egyetértek Annussal! Szavakkal a fájdalmat sem lehet kifejezni, nemhogy enyhíteni.
Nagyon szép a szívecskés kert, a kis angyalka és az elefánt :-) Én is imádom a levendulát, nálam is az van a balkonládában, remélem megmarad, mert elég strapabíró növény :-)
a verseket olvasva végig bőgtem ...
Köszönöm Nektek!
Megjegyzés küldése