Gyermekeink:

Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2011. február 8., kedd

Szomorú születésnap...

2011.01.21.
Drága kicsi Szabikám már 7-éves lenne...
Ez a nap az év egyik legnehezebb napja.
(másik a halálának az évfordulója,harmadik pedig a karácsony...)
Tavaly szeptemberben már Ő is elkezdte volna az iskolát,és már okos ,ügyes nagyfiú vált volna belőle:(
De sajnos nem így van.
Szabi Nekünk örökre a mi kis 3 és fél éves Gyönyörűséges Angyalkánk marad.
Nagyon nehezen tudtam megállni azt,hogy ne süssek egy tortát,7-szál gyertyával az Ő nevével.
De végül úgy döntöttem,hogy csak a szívünk fájna még jobban,hogy nincs Aki elfújja azokat a gyertyákat:(
Vettünk Szabinak a temetőbe egy kis csigát,és egy kicsi teknősbékát,és a koszorúját is megcsináltattuk.


7 db mécsest gyújtottunk a kis nyughelyén...






Peti nagyon türelmes volt Velünk.
A kis járdán sétálgatott,és közben persze ezerrel magyarázott Nekünk.


Amíg kicsit rendbe raktuk a virágokat,"ajándékokat" addig Petikénk a sünivel és a mókuskával játszott.(minden alkalommal fel emeli azokat és nézegeti)


Ma megint kicsit nehezebb volt hazamenni Tőle...

9 megjegyzés:

NőiCsizma írta...

Jaj, Zsófi! Olyan szomorú! Nem is értem, hogy bírod! :(

Annus írta...

Zsófi,őrületes erő lakozik benned. Másképpen ezt nem is lehetne túlélni.
Mindig olyan kettősség van bennem, mert megszakad a szívem, amikor a kis Angyalkádról olvasok, de mégis mindig várom ezeket a sorokat.
...megint csak önmagamat ismétlem...nem tudok vigaszt nyújtani...
nagyon barátságos a kicsid nyughelye..

Andrea írta...

Sokszor gondoltam Rátok! Ölellek++++++

Timi és Blanka írta...

Amikor elolvasok egy-egy ilyen postot Szabikáról mindig összeszorul a szívem. Azon a részen pedig, hogy "ki fújta volna el a 7 gyertyát" majdnem elsírtam magam.

Nehéz most értelmeset írnom. Vigyázzatok magatokra, szeressétek egymást és kitartást ...

Ági írta...

Barátném!
Azt hiszem erőből mindenkinek példát mutatsz!
Te egy nagyon értékes NŐ vagy, egy igazi ANYUKA!!!!!!
Ölellek!!!!!!

Zsófi írta...

Köszönöm Nektek Lányok!
Olyan jól esik egy kis együttérzés,és a biztató szavak!
Muszáj erősnek lennünk!
Főleg,hogy már nem csak Apa és Én vagyunk.
Ha nem lenne Peti,én nem is tudom mi lenne velünk...
Őérte érdemes élni!!!
Puszi mindenkinek!

Tündi írta...

Petinek mindig is bátyja marad Szabi és ő is úgy gondol rá, mint a nagy és okos bátyusra, aki fentről vigyáz rá!

februar írta...

Zsófi!
Biztos vagyok benne, hogy megvolt az oka, amiért ilyen fiatalon el kellett mennie Szabinak. Lehet, hogy a lelkére már valahol egy asszony méhében várt egy test.
A hit mindig erőt ad.
És rátok mindig vigyáz egy Angyal odafenn. Petinek saját őrangyala lett.
Nagyon sajnálom

Zsófi írta...

Drága Tündi és Februar!

Köszönöm Nektek is a kedves szavakat.
Igen,vigyáz ránk odafentről egy Angyal.
De mennyivel jobb lenne,ha idelent vigyázna Pepére a Bátyuskája...