Gyermekeink:

Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2010. június 24., csütörtök

Ágiéknál:)

Eljött hát ez a hétvége is amit már nagyon vártam,és hónapok óta tervezgettünk.
Az indulás időpontját sajnos meg kellett változtatnunk,Apa drága művezetője miatt,aki csütörtök délután szólt,hogy mégsem engedi Apát szabadságra pénteken:(
Eredeti terv:Péntek reggel indulás,délelőtt állatkert,estére Esztergom Ágiék:),A szombatot csak Ágikkal terveztük tölteni.Vasárnap délelőtt elvileg Andiékhoz mentünk volna.Mindent át kellett szervezni...
Nagyon mérges és ideges voltam.Még bőgtem is...
Nem nagyon tudtunk mást csinálni,mint hogy Én vezetek fel Pestre a Mazsival péntek délután...
Nem szívesen indultam el így ekkora útra tök egyedül.
Magától az úttól nem féltem,mert már számtalanszor megjártuk még Szabival.
De attól nagyon tartottam,hogy Peti hogy fogja viselni a 3-órás utat.
Ekkora útra még sose vittük,főleg nem egyedül...
Úgy időzítettem az indulást,hogy ebéd után legyünk,hogy legalább egy jó darabig aludjon a Peti.
Apa azt mondta,hogy menjek az autópályán,mert sokkal hamarabb oda érek.De mondtam,hogy azt nem!!!Ha megyek akkor a 6-oson megyek,és inkább kicsit tovább tart az út.Petivel eleve nem nyomom annyira a gázt,ez az egyik.A másik meg az,hogy ha felébred és megunja az ülést,esetleg elkezd sírni,hisztizni akkor mi a csudát tudok vele csinálni???Még félre sem tudok állni!!!
Mondtam,inkább megyek a kis falukon,városokon keresztül,de ha bármi van,akkor akárhol félre tudok állni.Vagy akár kiszállunk a kocsiból és "megfuttatom" a gyerkőcöt!
Hála az égnek Peti nagyon jól viselte a hosszú utat.Másfél órát aludt,utána meg tök nyugisan elnézelődött.
Földvárnál egyszer félre kellett állnom,mert annyira szakadt az eső,hogy az ablaktörlő nem bírta a sok vizet.Sorban álltunk az út szélén...(ekkor még aludt a Mazsi)
Utána Pest határában álltam egyszer félre mert Peti innit kért és nem értem el.Nyújtóztam én is egyet aztán mentünk tovább.
Apának megmondtam,hogy bent a városban nem fogok vezetni mert eltévedek.
Amúgy imádok vezetni,de ahol nem ismerem a "terepet" ott nyuszi vagyok...Illetve annyira nem is.Ha egyedül lettem volna akkor ennyire nem parázok,de gyerekkel egészen más a helyzet!
Megbeszéltük,hogy menjek el a Lágymányosi hídig,és ott találkozunk.Persze a híd előtt bekeveredtünk egy akkora dugóba,hogy csak métereket tudtunk haladni.Ez tartott 3/4-órán keresztül.Na ekkor volt,hogy Petim kicsit kezdett türelmetlenkedni,de szerencsére pont jöttek a nagy repülők és ez tetszett Neki.Utána már nem volt vele semmi gond.
Na szóval közben Apa telefonált,hogy nem tudott még eljönni a melóból és bizony jó lenne ha tovább tudnék menni....Nagyon nem tetszett a dolog,de mit tudtam csinálni.
Következő találkahely az Árpád híd volt.Mondta Apa,hogy majd a híd előtt teljesen a jobb oldali sávba menjek mert úgy fogok oda kilyukadni ahol várni fog!
Mivel abszolút nem tudtam betájolni,hogy mennyire van messze az Árpád híd,valószínűleg nagyon korán soroltam be a legszélső sávba,mert ez bizony teljesen levezetett az útról.Már nem tudtam vissza sorolni.Ez még nem is lett volna baj,de egy benzinkútnál keveredtem ki ahonnan bizony már matrica kellett.
Na de jó....
Parkolás,gyors telefon.
Én bizony innen nem mozdulok semerre!!!!!Találjanak meg Ők!:)
Mondtam Én,hogy hol vagyok stb de nem gondolta Sasa,hogy ennyire messze vagyok még a hídtól:)
Végre jött egy Apuka akitől meg tudtam kérdezni,hogy pontosan hol is vagyok:)Nagyon segítőkész volt.
Hát sikerült ráhajtanom az M3-as kivezetőjére:)Mikor mondtam Sasának,hogy hol vagyok,utána 2 perc múlva ott voltak:)Mondta,hogy azt hitte jobban elkeveredtem,de végül is annyira nem volt vészes,csak korán soroltam be jobbra:)
Na így indult a mi hétvégénk:)
Péntek este Ágiéknál:
Csengi 3-hetes volt amikor utoljára találkoztunk.Peti még a pocakomban volt,így Nekik ez volt az első találkozás:)

Jól elvolt a 2 kis Tökmag:)

Igaz néha volt vita is:)

Szombaton Ági gulyás levest főzött Nekünk.A 2 kicsi nagy érdeklődéssel figyelte,hogy hogyan készül a csipetke a levesbe:)

Délutáni szunya:

Amíg a gyerekek aludtak mi Ágival sütöttünk egy "kis" adag palacsintát:)

Este sétáltunk egy nagyot.
Megálltunk a sötét kapuban:

Fagyiztunk:

Brémai muzsikusokat néztünk:

A háttérben 2 szuper testőr vigyázott ránk:):):)


A gyerekek kardoztak:

Gólyalábon jártak(kis segítséggel):


Peti először nem akart kiszállni a kocsijából.Aztán utána meg már nem akart vissza űlni:)
Kukucs:
Két kis csini Bébi:)

Pisti is elfáradt a sok kardozásban:

A fiúk söröztek:)



"Rómeó és Júlia":



A Bazilika előtt megálltunk pózolni egyet,de nem nagyon tudtunk megmaradni mert iszonyatosan sok szúnyog volt.

Otthon Peti még felfedezte a kis traktort,amiről utána alig lehetett leimádkozni:)

Egy kupac gyerek:)
(kicsit belenyúltam a képbe,de a lényeg látszik)

Azt néztem,hogy Petim mennyire kilóg a sorból a szöszke fejével meg a fehér bőrével:)

Vasárnap délelőtt elmentünk kis vonatozni.
Évek óta terveztük,hogy megyünk egy kört vele.Még Szabival akartunk először menni,de valami mindig közbejött amikor Ágiéknál voltunk,mindig lemaradtunk róla.
Szabi nagyon szerette a vonatokat,és rettentően el akartam vinni vonatozni,de sajnos soha nem került rá sor...
A szívünkben Ő is ott vonatozott velünk...


Peti is oda van a vonatokért,és nagyon tetszett Neki.

Igaz,hogy még a fele úton sem jártunk amikor azt vettem észre,hogy bukik le a Mazsim feje:)

Nem telt el 5 perc és Csengi is bealudt:)



Még egy pár közös kép a búcsúzkodás előtt:)


Remélem nem 2-év múlva találkozunk újra!!!!!
Igaz,hogy napi szinten tartjuk a kapcsolatot,de mégis más kicsit személyesen is beszélgetni,sétálni,szórakozni!
Ági!!!!
Több mint 3-éve voltatok Nálunk!!!!!
Az Ősszel várunk Titeket!!!!!
Nagyon jól éreztük magunkat,köszönjük a vendéglátást!!!


Innen mentünk Pestre az állatkertbe.
Sajnos Andiékhoz nem tudtunk elmenni,mert közben Patrik megbetegedett!
Legközelebb bepótoljuk!!!!

2 megjegyzés:

Ági írta...

Megyünk!!!!!!!!!!!!Ígérem!!!!!

Andi írta...

Nagyon jót nevettem :)Akár magamról olvastam volna.Anno mikor még én sem ismertem annyira Pestet simán eltévedtem ha nem mentem rá időben arra a sávra ami nekem kell.Be tudtam pánikolni de nagyon.Akkor még nem volt navigációs rendszerem, csak a Pisti a telefon végén :)aki gyökeres Pesti, és akit álmában felkeltenek is tudja mi hol van merre kell menni.

Sajnáljuk mi is nagyon,hogy most nem tudtunk találkozni :( Be pótoljuk még a nyáron :)