5:)

Kicsi Bogyókámat jól meg kínozzák ezek a fogak...Most megint annyira fájlalja,hogy nem engedi bekenni dentinox-al sem.
A bal alsó 2-es és a bal felső 2-es is szerintem tuti a napokban kint lesz.Teljesen tisztán látszik a fogacskája az ínyében.

A béka feneke alatt...

Ez a kép az utolsó képünk Szabiról.
Ez után 6-órával már Angyalkánk volt...


Nem tudom mi van velem,de napok óta a béka feneke alatt vagyok lelkileg valahol egy jó mély gödörben...Egyszerűen nem bírok kimászni.
Úgy besűrűsödtek most valahogy a rossz napok.A barátaink most veszítették el a 3.-kisfiúkat.Mind a hárman pocaklakók voltak.Most 1-hete beszéltem az Anyukával és mondta,hogy már megvan minden,és Kristófnak fogják hívni.1-hónap múlva szült volna.Éjjel azt álmodta,hogy meghalt a baba és bementek a korházba és valóban az történt...Nincs rá magyarázat mi történt.Minden teljesen rendben volt,egy egészséges 3kg 15dkg-os 50cm-es gyönyörű baba volt.Megvizsgálják a kicsit és utána talán fény derül a bajra.(ez már nem fogja vigasztalni a szülőket)
Rettentően hiányzik Szabi...
Ez az érzés egyszerűen leírhatatlan,megmagyarázhatatlan fájdalom,és valahogy még mindig olyan felfoghatatlan az agyamnak...
Sokszor megfordul a fejemben,hogy mindjárt itthon lesz,betoppan az ajtón és a nyakamba ugrik és én meg csak ölelem magamhoz...
De közben meg tudom,hogy nem így van,és már soha többet nem ölelhetem magamhoz...Ez az amit el kéne tudnom végre fogadni!!!De hogyan????Hogyan tudja egy Anya ezt elfogadni???Hogyan lehet ezt egyáltalán elfogadni,vagy beletörődni???Még így 2-év után is lehetetlennek tűnik.(úristen még kimondva is sok,2-év!"-éve nem láttam nem pusziltam nem öleltem a gyermekemet...)
Vannak emberek akik olyan hülyeségeket tudnak mondani-kérdezni,hogy néha meg tudnék tőle hülyülni.Pl amikor ilyet kérdeznek,hogy:
-Még mindig ennyit gondolsz rá???-Már hogy ne gondolnék???
meg,hogy:
-Még mindig ennyit jár a fejedben?-Ki se megy a fejemből...
Sokszor mondják,hogy :
-Itt van már a másik kisfiad,Ö kárpótol majd.-Igen van egy másik kisfiam,szó szerint MÁSIK!Ő nem kárpótolja a Bátyusát!Ő nem azért van,hogy pótlás legyen.Őt önmagáért szeretjük,és tény,hogy bearanyozza az életünket,és újra van kiért élnünk,boldogok vagyunk,de attól még iszonyatosan hiányzik nekünk a mi Kicsi Angyalkánk.
A leg idegesítőbb,ennél már nagyon kell sokszor magamat türtőztetni:
-Még mindig nem tudtad elfelejteni?-Mi van????na ilyenkor durran el az agyam úgy rendesen.Ezt hogy gondolják???Szerintem nincsenek is tisztában vele,hogy miket mondanak.Tudom,hogy csak jó tanácsként mondanak dolgokat,na de ilyet?Hogyan tudnám már elfelejteni a gyermekemet????Akire olyan sokat vártunk,akit mindennél jobban szerettünk...Nem a kutyánk-macskánk hagyott itt minket...Van aki azt is évekig gyászolja,nem is értem hogy lehet ilyet kérdezni...
A szívünkben hatalmas űr van.És Szabikával együtt mi is meghaltunk kicsit(nem kicsit)
Nehéz újra talpra állni.Tény,hogy ha akkor nem leszek terhes Petivel akkor nem tudom most hol is tartanánk...Akkor már úgy voltam,hogy annyi anyai szeretet gyűlt bennem fel,hogy úgy éreztem fel fogok robbanni,és hiába szeretgettem a nővérem kislányát aki fél évvel idősebb Szabinál,meg a szomszéd gyerekeket akikkel együtt játszottak.Sokszor voltam úgy,hogy üvölteni tudtam volna kínomban.Mert akárhány gyereket öleltem magamhoz,mindegyikben csak Szabit kerestem és egyiktől sem kaptam vissza azt az érzést amit már annyira vártam...
Soha de soha nem fogom azt az érzést érezni már ebben az életben...
Az az érzés,az a szeretet azt csakis Szabitól tudtam megkapni.
Amit Petikémtől kapok az is ugyanolyan erős és csodálatos,és tőle is megkapom azt a szeretetet.
De nagyon jó lenne érezni ezt duplán...Érezni,hogy milyen az amikor mind a két gyermekem bújik hozzám és Én csak szorítom őket magamhoz...
Ez az amit én sajnos soha nem fogok megtudni...
Tegnap is hajnali fél 4-ig ébren voltam.Néztem Szabikám videóit és csak bőgtem...
Vegyes érzelmek dúltak bennem.A szívem majd meg szakadt a fájdalomtól,de egyben iszonyatosan jó volt újra látni és hallani a gyönyörű hangját ahogy énekelt és ahogy mondta NEKEM,hogy:ANYA...(2-éve és 2-hónapja nem hallottam...)
Én meg csak sírtam és sírtam...
Néha muszáj kiengedni a felgyűlt feszültséget mert különben beleőrülnék...

Mindig így aludtunk...Összebújva...
HIÁNYZOL NAGYON BABÁM...

Terasz:)

Hétvégén végre le lett lapozva a terasz:)
Mondjuk még mindig nem tudok úgy kimenni Petivel,hogy le is tudjam rakni mászkálni,mivel a korlátról még mindig hiányoznak a lécek...
De remélhetőleg idén az is a helyére kerül.

Na itt az Árpi barátunk csak úgy csinál mintha nagyon dolgozna,pedig nem is:):):)


Itt folyik a tanakodás,hogy vajon hol szúrták el a lépést:)

Azért csak-csak kész lett:)

4!!!!!!:)

Ma délután megint Petikém szájában "turkáltam"újabb fogacska után kutatva,és láss csodát találtam ismét egyet:)
Alul a jobb 2-es dugta ki a kis hegyét:)

Díjat kaptam:)

Szabályok a következők:

-Tedd ki a díjat a blogba!

-Linkeld be kitől kaptad!

-Nevezz meg három blogot!

-Hagyj üzenetet a díjazottaknak!

Továbbítom:

Annusnak
és
Lidérckének:)

1-hét képekben:)

A héten nem sok időm volt ide ülni a gép elé.Petikém rettentően nyűglődik még mindig a fogaival.Sokszor szépen játszik és egyszer csak tök hirtelen szabályosan fel visít és a szájához kap(biztos bele nyílal neki a fájdalom).Ezután jön a keserves sírás és a könyörgő nagy boci szemes nézés az anyára,hogy miért nem csinálok már ezzel a fájdalommal valamit...Komolyan mondom a szívem majd meg szakad ilyenkor.Van amikor csak rágja a kis kezét.A napokban is annyira pirosra rágta,hogy még másnap is látszott neki.Ilyenkor általában adok cumikát a szájába,de van hogy azt is csak nyomja a kezével az ínyéhez.
Szerencsére nem egész naposak ezek a kínlódások,vannak azért mosolygós,kacagós szakaszok is:)
A Mamáéknál sárgadinnyét ettünk.Jól be volt hűtve,Petinek nagyon ízlett.Szerintem nagyon jól esett eleve az ínyének a hideg.



Ez a hisztis arc,amikor nem engedünk neki valamit:)

Imádja kiflit rágcsálni:




Szokásos hintás-kép:)

És még jó,hogy van egy ezermesterünk:)Mindent meg kell szerelni!!!!!A babakocsi kerekét(ezt szinte folyamatosan)



A papa autóját:)


A Lolika rollerét:)

A hűtőmágneseket(ha ezt naponta minimum 10x nem pakolom vissza,akkor 1x sem)




Végre itt a hétvége és Apa itthon van velünk!!!!!Petikét ilyenkor le sem lehet vakarni Apáról...

Szereti-szereti:

Cumikával is lehet ám puszit adni:)



Aztán persze,ha épp nem a padlót,vagy a papucsom talpát nyalogatja Peti,akkor rátalál az ajtóra...
Nem tudom miért csinálja ezt!?
Ez most egy új szokása,hogy mindent nyalogat...

Múlthétvégén felállítottuk a medencét a félkést teraszra.Petikémnek nagyon tetszett.Nem töltöttünk bele nagyon sok vizet,csak annyit,hogy Peti tudjon benne ülni.Nagyon élvezte,hogy tud mászkálni a vízben.


Kukucs:)


Anyával is kellett pancsizni.


Ez a világon a leg jobb férfi fenék!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Aztán Apával is locsiztak kicsit.


:) Ez megint egy hiszti:)

Gyönyörű szundis:)

Amióta kibújt felül Peti foga,azóta folyamatosan így tartja a száját.Kis csámpás szájúm:)
Összeszorítja a kis 3szem fogát és csikorgatja..




Na itt látszik,hogy sokszor már szinte nem is kapaszkodik.
Van,hogy 10-percen keresztül csak fel áll és elenged mindent,megáll 1-2 mp-ig aztán szép lassan le tottyan a popsijára:)