Ez a nap az ami pár éve még életem egyik legcsodálatosabb napja volt.
Szabikánk halála óta ez teljesen átértékelődött...
Aztán Peti születésével újra változott a helyzet.
Nos azóta van az,hogy ezen a napon a szívem egyik fele meghasad a fájdalomtól,a másik fele meg a boldogságtól!
Egyik Kisfiunkon mosolygunk,hogy miket csibészkedik Nekünk:
Míg a Másik Kisfiunknál csak emlékezünk a kis huncutságaira:
És míg Pepétől kapom a virágot,Szabinak Mi visszük...
Minden szerető édesanya álma,
Hogy gyermekét Anyák napján karjaiba zárja.
Mikor még két szív együtt dobbant,
Boldogság volt egy kedves otthonban.
Váratlan fordulat tört meg egy életet,
Egy édesanya álma örökre elveszett.
Nem dobban már a gyermeke szíve,
Más helyre kellett mennie.
Elment oda ahol, minden fényben ragyog.
Maga után hagyva iszonyú bánatot.
A boldog szív még reménykedik,
Hogy talán csak ébren álmodik,
Ismerős hang cseng fülébe,
Angyalként jött vissza gyermeke,
Hogy életét Anyák napján megköszönje...
6 megjegyzés:
Nem értem én ezt Zsófi, ilyennek nem szabadna megtörténnie.A gyerekeink azért születnek, hogy túléljenek minket.
Sok sok energiát Nektek.
Az alvós Szabi képen már zokogtam. Ez van, vigasztaló szavam most sincs, de köszönöm a postodat, mert megmelengette a szívemet.
Nagy ölelés küldök Neked!!!!
Jaj Zsófim, nem tudok mit mondani :-(
Gombóc van a torkomban, gyönyörűséges mindkét fiad, rettenetesen sajnálom, hogy ez a nap ilyen érzéseket kell, hogy keltsen benned :-(
Bár ne így lenne....
puszillak!
Sziasztok.
Egyik szemem sír,a másik nevet...
Nem tudom leírni az érzéseimet...Sajnos,sejtem hogy mit érzel,sok-sok puszit,ölelést küldök nektek:-)
Nagyon szép ez a vers, jól megfogalmazza azt amit érzünk ilyenkor ... Bár ne kellene...
Bizony!
Bár ne kellene...
Megjegyzés küldése