Peti és a kés...

Azt hiszem nyugodtan mondhatom,hogy ma este átestem egy kisebb szívrohamon!
Fürdés után neki álltam megcsinálni Peti vacsoráját.Persze ott sertepertélt szorosan mellettem a Töki.Aztán amíg kevertem a csokis tejpépet Peti a hűtőmágnesekkel játszott.Gyorsan beszaladtam a nappaliba a teás üvegéért(ez nem volt 10 másodperc!!!),ahogy már majdnem bent vagyok a konyhában Petikém jön felém egy késsel a kezében!!!!
Azt hittem frászt kapok...
Ahogy meglátott,hogy már jövök fordult is meg.Nem mertem rákiabálni,nehogy el kezdjen szaladni és nehogy elessen.
Mint a villám utolértem és kikaptam a kezéből a kést.Felvettem Petit és rá kiabáltam,hogy nem szabad megfogni!!!Ahogy letettem a kést Peti már nyúlt is utána,hogy újra fel vegye.Rá csaptam a kezére és próbáltam megmagyarázni,hogy nem szabad megfognia!!!!
Annyira sírt szegényem...Nem azért mert nagyot csaptam rá mert tudom,hogy nem.Csak nagyon meg lepődött.Olyan nehéz ez az egész...Ilyenkor annyira lelkiismeret furdalásom van.És egy idióta rossz embernek érzem magam,hogy azt bántom aki a világon a legfontosabb számomra.
Másrészt meg tudom,hogy mindez az Ő érdeke.Veszélyes dolgot csinált!És nagyon sajnálom,hogy rácsaptam a kicsi kezére,de hirtelen az ijedség ezt hozta ki belőlem,holott azt is tudom,hogy ez nem megoldás...És nem így akarom Őt felnevelni!!!
Nem így fogom Őt felnevelni!!!Soha nem akarom őt bántani!!!
Annyira próbálok az ilyenekre figyelni,hogy kés,olló ne legyen olyan helyen ahol Peti eléri.És azt is tudom,hogy ez az én hibám volt,mert én hagytam az asztal szélén.Az embert mindig leszúrom ha ott hagyja most meg én miattam lett majdnem baj...
Rágódok,hogy nem kellett volna a kezére csapni,de akkor meg hogyan tudom máshogy elmagyarázni a tilos dolgokat egy szeles kis 1-évesnek,akinek már vagy 100x elmondtam hogy nem szabad???
Nagyon sajnálom Pici Babám!!!
Ne haragudj rám!!!