6-éve lettem Anya!

6-éve ezen a napon tudtam meg mi is a szülőség.Milyen is az Anyának lenni!
Szülőnek lenni egy olyan erőt ad az embernek,amiről addig nem is tudtad,hogy benned van!
Erősebbé,magabiztosabbá tesz,tartást ad.
Erőt ad bármilyen akadály leküzdésére és előre hajt!
Megtanít feltétel nélkül szeretni,és sírni tudsz a gyönyörűségtől ha belenézel a gyermeked szemébe.
2004.01.21.-én 18óra 25 perckor meg született várva várt Szabikánk.
Csodálatos volt a karomban tartani a mi drága kicsi 3kiló 78dekás 47centis aranyhajú babánkat...




Ennek a napnak nem így kellene telnie ahogy most van.
Tortát kellene sütnöm,ajándékot csomagolni és sürögni forogni a születésnapi buli szervezése miatt...
De ehelyett csak sírok folyton és azon jár az agyam,hogy megint le esett a hó,és nem tudok kiállni a garázsból ezért.
A Kicsikénk sírját biztos megint teljesen betakarta a fehér hótakaró...Le kell takarítanom,hogy tudjak egyáltalán egy szál gyertyát gyújtani Neki!
Kicsi nyughelyén...és nem a tortáján...
Tegnap voltam a temetőben és még gondoltam rá,hogy le szedem azokat a kis tárgyakat amiket be akarok hozni,aztán gondoltam ma úgyis el viszem Petit is,meg Anyuék,Tesómék is jönnek és együtt le cseréljük a kis karácsonyi manókat,angyalokat stb...
Hülye voltam,hogy nem hoztam be tegnap.

Petimmel is türelmetlenebb vagyok már pár napja.Ma rá csaptam a kezére,nem volt nagy de nagyon meg lepődött és sírt.(mindig rángatja a vezetékeket a konnektornál,félek nehogy baja legyen még belőle)Én meg sírtam vele meg össze pusziltam,hogy ne haragudjon.Olyan hülye vagyok.Törne inkább el a kezem,de nem fogom bántani Petit.Szegénykém nem tehet arról,hogy én feszült vagyok!!!






Vannak napok amik még nehezebbek mint általában.
Persze nagyon boldogok vagyunk Petivel,csodálatosak is a napjaink és ha Peti nem lenne akkor nem is tudom most hol tartana az életünk.Ő a mindenünk!!!
De nincs olyan napom,órám és talán percem sem amikor ne gondolnék Szabikámra...
Vajon milyen lenne az életünk ha Ő még élne?Vajon szeretné e az Öcsijét?
Biztos szeretné,mert Szabi nagyon tudott szeretni...
Iszonyatosan hiányzik...





"Köszönjük, hogy voltál és minket szerettél.
Nem haltál meg csak álmodni mentél.
Szívünkbe itt él emléked örökre,
Ha látni akarunk csak felnézünk az égre.
A csillagok közt utazol tovább
ott várj, ha időnk lejárt."

"Mikor bennünket örökre itt hagyott,
Arca akkor is csillagként ragyogott!
Percekig egy voltam vele
Még hittem, hogy rajtam múlik az élete!
Próbáltam mindent mi tőlem tellett,
De addigra Ő már végleg elment!
Elment Ő kit annyira szerettem!
Szerettem? Szeretem!
Szeretem, és soha el nem feledem!
Nem feledem, mert bennem él,
Az emléke és a fájdalom, hogy Ő már nem él!"

Hiányzol nagyon!!!