Szenteste:)

December 25.-én mindig nővéreméknél ebédelünk:)

Petikém ügyesen falatozott egyedül:)

Ebéd után kimentünk a temetőbe Drága Angyalkánkhoz.
Utána amíg Peti aludt egy nagyot mi Apával feldíszítettük a fenyőfát.(illetve javát Apa csinálta mert én még csomagoltam,meg tortát díszítettem)


Délutáni ébredés után volt ám nagy csodálkozás:)Bejött Peti a nappaliba és megállt.
Drága Kicsim csak nézte a nagy fát.

Ezt a meglepődött arcot érdemes megnézni:)


Szabályosan földbe gyökerezett a lába:)

Kicsit közelebb hívtam:)

Mindent meg fogdosott,mindent jól megnézett!





Csináltunk családi fotót:)


Aztán jött az ajándékbontás:)

Csak néztem a fiúkat,és mosolyogtam rajtuk.

Peti közben mézeskalácsot majszolt:)



Olyan jó volt nézni Petit ahogy csodálkozva és mégis kíváncsian figyeli,hogy mi is zajlik körülötte.
Jó volt hallgatni ahogy Apa magyaráz neki,hogy mi micsoda.Teli volt a szívem szeretettel és egyszerre fájdalommal is...
A könnyeim csak potyogtak...Ennek nem így kéne lenni...Apa ölében ketten kellene,hogy üljenek!
Apa rám nézett és láttam,hogy Ő is sír...
Nagyon hiányzik még mindig Szabi...
Össze szedtük magunkat,mert Petikém is megérdemli azt,hogy ezen a csodás ünnepen ne egy sírós anya és Apa bontsa neki ki az ajándékokat.






Estefelé megérkeztek Anyuék és a Nővéremék.
Szenteste mindig nálunk vagyunk,Halat sütök krumplipürével,savanyúsággal.És természetesen kocsonya van még.





Ismét családi fotó:)

Na ez jól sikerült:)Legalább nevetünk mindannyian:)

A karácsonyfán levő "kincsek" felfedezése másnapra sem hagyott alább:)






26.-án Komlóra mentünk Anyósékhoz ebédre.Peti elaludt a kocsiban.Apa bement,én meg kint maradtam Petivel had aludjon.Fél órácskát aludt csak(a másfél helyett),de nagyon jókedvűen ébredt:)
Bementünk mi is ebédeltünk,aztán itt is megkapta Peti az ajándékot.

2-óra felé elindultunk újtelepre a Dédimamáékhoz(anyós anyukája).Amire odaértünk Petikém megint majdnem elaludt a kocsiban.Bent már nagyon nyűglődött.Nem csak az álmosságtól,hanem nagyon sokan is voltunk(minimum 25-en).Vannak akikkel csak ilyenkor meg húsvétkor találkozunk és persze,hogy kíváncsiak Petire,de Peti nem az a fajta aki kapásból megy mindenkihez.Akkor már ez miatt is sírt mert mindenki nyúzni akarta.
Még itthon megbeszéltük,hogy a délutáni alvására haza megyünk,hogy tudjon rendesen aludni.De ha most elmegyünk akkor a Dédiéknél nem is vagyunk semmit.Mondtam Apának,hogy vigyen minket vissza Anyósékhoz,és ott elaltatom a Mazsit,utána meg még be tudunk ide vissza jönni.
Anyóséknál Petit 3/4 órán keresztül próbáltam elaltatni,ez idő alatt végig ordított...Nagyon sírt szegénykém,sehogy nem tudott elaludni.Na Apát riasztottam,hogy jöjjön vissza mert a Peti nem marad,vigyük egy kört mert a kocsiban mindig hamar kidől:)Már olyan fáradt volt,hogy a szemét alig bírta nyitva tartani de nem tudott elaludni.Még szerencse,hogy Apa nem ment el,hanem a szomszédban beszélgetett addig.
Betettük Petit a kocsiba és a második utcában jártunk amikor már el is aludt:)
Bevittem és másfél órát durmolt:)
Amikor vissza mentünk a Dédiékhez volt aki már haza ment.Kicsit kevesebben voltunk és Peti is könnyebben oldódott.
Sajnos az is kiderült,hogy volt olyan aki az ügyeletről jött és ment is vissza mert olyan beteg...
(sajnos azóta is bent van a korházban mert valami vírusos hasmenéses betegsége van)
Elég mérges voltam,hogy ezt nem mondták,mert ha ezt tudom akkor nem viszem oda Petit...
Előtte való nap kapta meg az oltást(h1n1)és mondta a doktornénink,hogy 2-hétig próbáljuk most kerülni a nagy közösséget,mert ilyenkor nagyon nem kéne semmit elkapnia.(én 2-nappal előtte kaptam meg a szurit)
Nem tudom,hogy ennek köszönhetően,vagy másnak de Petinek hétfőn hasmenése volt,kedden meg hányt.
Este bementünk Anyuékhoz,megnéztük ott is a fát:)
Másnap ebédre mindig Anyuékhoz szoktunk menni.