Szabika

Ma van a mi Drága Kicsi Angyalkánk névnapja...
És Ő nincs itt velünk,hogy tudjunk Neki gratulálni,vele nevetni,együtt ünnepelni...
Nem tehetünk mást,mint virágot vinni a kicsi sírjára...Nekünk csak ez maradt és a szívbe maró ,fájó,de édes emlékek...

Ma van 3-éve,hogy ezen a napon költöztünk be a mi kis otthonunkba.
Boldogan,reményekkel teli vágtunk bele az előttünk levő évbe,egy új életbe...Sose hittük volna,hogy 1-év múlva már csak ketten leszünk.Nem ilyen új életet gondoltunk.Az őrület határán álltam,és sokszor én is meg akartam halni.Nem akartam az én kisfiam nélkül élni...Ha Apa nincs ott velem,akkor én most nem tudnék itt írni.Egymásra támaszkodtunk,és"löködtük"egymást mindig 1-nappal előrébb.Rettentően nehéz volt,és sokszor még most is nehéz.

Ez az egyik kedvenc kép Szabikámról,Imádom ezeket a gyönyörű szemeket:


Tegnap kiszedtük a virágokat Szabikám sírjáról,és ültettünk újakat.Újra vannak kis manókák,angyalkák,és van egy pörgentyű is újra.Remélem most nem lopják el megint...
A koszorúja sajnos nem lett kész,majd csak szerdán mehetek érte.A kis fényképe nagyon kifakult már,de még egyenlőre azt tetettem vissza a koszorúba.A következőbe csinálok majd egy újat.

Találtam egy lemezre lementve egy pár képet amik ugyan telefonos képek,és némelyik nem a leg jobb minőség,de a kisfiunk van rajta és nekünk nagyon sokat jelent.

Ez a kép költözés előtt készült:)Szabikám is dolgozott a házon:)

Ez még a Mamáéknál van:


Ez a kép olyan mintha már akkor is Angyalok vették volna körül...
Ők már tudták,hogy hozzájuk tartozik...Mi csak reménykedtünk,hogy soha nem fog.
Sajnos az Angyalok győztek...


Na ez napra pontosan 3-éve készült.A holmik még zsákokban,kosarakban.A költözés napján kapta Szabika ezt a fa vasutat a névnapjára,ami később nagyon nagy kedvenc volt.Idővel kibővült akkorára,hogy már csak a nappaliban tudtuk felállítani.Rettentően szeretett vele játszani.
Ez volt a vonatos korszak:)Mindenből el tudta képzelni a vonatot:)Volt,hogy 3-poharat tett egymás mellé,akkor már szolt,hogy:"Nézd Anya,vonat!"
Vagy almákat tett egymás mellé,vagy bármit amiből több volt 2-db-nál,abból Szabi már vonatot tudott csinálni.


Az akvárium még üres volt.Nagyon örült Szabi amikor meg kapta a halacskáit.


Ez volt az első reggel az új házban.Szabikám elég éjjeli bagoly volt,ezen az estén meg aztán különösen.Kb fél 2 lehetett amikor mondta,hogy:"Anya menjünk haza!-én mondtam,hogy:Itthon vagyunk,mi ezután itt fogunk lakni!-Szabikám mondta,hogy de Ő el akar menni a Mamáékhoz.Én meg szépen elmagyaráztam,hogy reggel amikor felébredünk akkor el megyünk a Mamáékhoz,és amikor csak akar,de most késő este van ,meg sötét van már kint,most aludni kell.
Kicsit nehezebben aludt el,de nagyon okosan megértette és nem is volt ebből gond.


A játszótéren,imádta ezt a kis fa lovat.Nem lehetett vele igazán semmit sem csinálni,csak rá ülni,de mindig oda csalt minket is,hogy visz egy kört:)

Szerette a szivárványt nézni...

És társult egy elég érdekes,de gyönyörű felhő is a szivárványhoz.


Ezek kicsit régebbi képek,de egy időben ezek voltak a kedvencek.Itt 2-éves múlott Szabi.



Ma már sajnos csak így láthatjuk...: